MENÜ

Kiss Zoltán honlapja

...

Az ifjúságért felelős miniszter
Mi az hogy?!

Már a 80-as évek elején is felelősséget érzett az ifjúságért Gyurcsány Ferenc, ezért kezdte közéleti karrierjét a pécsi egyetemen, mint kari KISZ-titkár. Fletó szerette is a gyermeket az emberben, olyannyira, hogy amikor a Dialógus Békemozgalom betette lábát az egyetemre, ő maga is kivette részét az ellene folyó ideológiai küzdelemből, vagyis a békeharcban szilárdan állt a széllel szemben. Talán a szovjet gyerekek iránti szeretettől vezérelve. Az egyetem párt és állami vezetői oldalán folytatott csatározásai bizonyára hozzájárulnak ahhoz a balos identitáshoz, amely egy csapatba terel privatizációs kalandorokat a politikai véleménybörzén hosszra spekulálókkal. Kovács elvtárs szalmabábja maga mellé vett egy másik strómant, s valószínűleg együtt emancipálódnak az esélyegyenlőségért felelős miniszter asszony tudására is támaszkodva. Persze a saját invencióját se feledjük: „én vezető akartam lenni, azt akartam, hogy a világ kicsikét olyan legyen, mint amilyen én vagyok.” Apró segítséget kapott ehhez 1992-ben, 3 millió forint képében. 1996-ra pedig egy három milliárdos vagyon ura tekint ránk a Népszabadság című lapból.

A dilettánsokból álló Antall-kormány segít a meggazdagodásban: az aprópénzt „egy évvel később az Altus első bevételeiből aztán visszaadtam.” 1994 júniusára pedig megérkezik a Horn-kormány s annak miniszterelnöki kabinetfőnöke, a három millkót kölcsönző Apró Piroska. Ilyen ellenszélben folytatja küzdelmes életútját a mi Fletónk. Egyenlő pályák, egyenlő esélyek, szegény nem tehet róla, hogy mindig biciklije volt. Olyan szakemberek segítették, mint Tatai Ilona, Jantner Antal és az ugyancsak fantasztikusan jól informált Kiss Elemér. Bizony, ő is. A régi elit parlagon heverő tehetségei súgtak, hogy minél jobb üzleteket kössön az állami vagyon kárára (Hadd legyek most akkora demagóg, mint szegény Fletónk mindig is volt: a mi kárunkra, kedves magyar polgárok/proletárok!). „Aki augusztusban árengedménnyel vesz fürdőnadrágot, az sem sajnálja emiatt az áruházat.” Ám a pénz jó kezekbe került, hiszen a gondos gazda nem kártyázta, nem itta el. Nem dzsentri szerencsénkre a mi Fletónk, ám egy sejtetést megengednénk magunknak fantasztikus menedzseri teljesítményére vonatkozólag.

1996 szeptemberében 3 milliárdos vagyonának várható nyeresége 1997-re 0,5 milliárd volt. Azóta vajon mi történt, hiszen a 2003-as szövegek szerint még mindig 3,5 milliárdon áll. 4-5 év stagnálás? Hiszen ezek nemcsak a "zOrbánTorgyánkormány" évei. Pedig ez idő alatt is kapott a pécsi önkormányzattól egy Perfekt nevű cég megbízásokat. Mi történt a dinamizmussal, az évről-évre megbízhatóan növekvő profittal? Hagyjuk meg ezt a kérdést Fletó álmainak világában, s hallgassuk őt magát, a realistát: „Azt gondoltam, hogy belőlem nagyon jó politikus lesz, azt gondoltam, hogy egyszer miniszterelnök leszek. Szegény ország – van ennek nélkülem is elég baja! Ma már kinevetném magam. Persze tudom, hogy nem szokványos dolog hárommillió forintból négy év alatt többmilliárdos céget csinálni. De nincsen titkom: egy erőszakos vidéki gyerek voltam, aki mert álmodni akkor is, amikor politikus volt, és álmodik most is. Az álmok pedig arra valók, hogy megvalósítsuk azokat, és nem mások, hanem mi magunk.” (Medgyessy elvtárs, kérlek, óvatosan, Fletó álmai meg szoktak valósulni. Kedvező szeleket! Elvtársi üdvözlettel:)
Kiss Zoltán

Ui.: Népszabadság, 1996. szeptember 21. 19. oldalán találhatók az idézetek.

2003. december 18. [Az egyperces pamfletó eredetileg minisztersége másnapján, valamikor 2003 májusában íródott.]
DNPI – Budapest

(Duna Nova Press)

 

 

Honlap készítés ingyen

Asztali nézet