MENÜ

Kiss Zoltán honlapja

...

(2013. június 30.) "Plutarchos, Menemachoshoz írt levelében, felsorolja azokat a kellékeket, melyekkel bírnia kell annak a férfiúnak, aki a közügyek intézésében részt akar venni. Biztos alapként, úgymond, hozzon magával tiszta jó szándékot, melyet ész és józan ítélet irányít; szenvedélytől és üres dicsvágytól, irigységtől és versengési vágytól mentesítse magát és ne lépjen arra a térre, pusztán más foglalkozás hiányában. Mily kevesen ütik meg a politikusok közül ezt a mértéket annyira, mint Pulszky Ágost!" – mondta dr. Emmer Kornél Pulszky Ágost fölötti emlékbeszédében. Az ókortól fogva minden vezető megélhetési politikus, csak van, akivel kevésbé járunk rosszul.

---

(2013. július 5.) "Riedl [Frigyes] könyvei sem szolgáltak különösebb meglepetéssel, mindazáltal kíváncsian végiglapoztam az összeset. S íme, valamelyikből kihullt híres céduláinak egyike, a másikból három századvégi ifjú hölgy csoport fényképe, hátlapján Riedl sajátkezű szövegével (a hölgyek nevére már nem emlékszem): "X., Y., Z., a három Grácia", a harmadikból egy áttekintő táblázat Petőfi életéről, végül Riedl grafológiai jellemrajza. Ezeket tanítványi kegyelettel eloroztam, "nehogy elvesszenek", s remélem, megvannak valahol irataim tömegsírjában. (Mint annyiszor, e sorok írása közben ismét elhatároztam, hogy föltúrom, és leltározom ezt a mázsányi "csődtömeget", ahogy magamban nevezem, de attól tartok, megint csak jámbor szándék marad. Megjegyzem: ezek az apró, de számomra becses emlékek csakugyan elvesztek volna, mert a könyvtárat a háború után szétszórták.) [Várkonyi Nándor: Pergő évek. Budapest : Széphalom, 2004. p. 191.]

---

(2013. augusztus 29.) "Kezdetben tojást rakott le a fekete tollazatú éj" (Arisztophanész: Madarak) – Tojáséj (Weöres Sándor)

---

Goethe: Wilhelm Meister tanulóévei. (Fordította: Benedek Marcell.) Budapest : Európa, 1983.
237.: "Különös dolog az, ha valaki már születésénél fogva emelkedett helyet foglal el az emberi társadalomban. Akinek öröklött gazdagsága megszerezte a lét tökéletes könnyűségét; aki, ha szabad magamat így kifejeznem, ifjúkorától fogva gazdagon körül van véve az emberség minden tartozékával: az többnyire megszokja, hogy ezeket a javakat legelsőnek, legnagyobbnak tekintse, s nem egészen világos előtte a természettől gazdagon felruházott emberség értéke."

---

(Kötetben még meg nem jelent.)

A porba csusztam...

A porba csúsztam, mint a féreg,
És most merőn a napba nézek.

Örvényes éjszakába szálltam,
Vihar szakgatta, tépte szárnyam.
A kárhozat ölébe dőlve,
Élni siettem nyakra=főre.
Sötétben, egymagamban álltam,
Magam siratva, halni vágytam.
Fájón, kegyetlenül gyötörve,
Mint satnya rózsa el=, letörve:
A voltat visszasírva kábán,
Fejem a porba dugtam gyáván.
Határtalan, sivár kietlen,
Könyörtelen, kérlelhetetlen,
Borúlt reám ólompalásttal.
Elnémult a kedves madárdal.
Vadon az éden, éj a nappal.

A porba csúsztam mint a féreg,
És most merőn a napba nézek.

Nem ismert édes, mondhatatlan
Gyönyörök, álmok halhatatlan
Regéje, üdve, bűve=bája,
A napnak izzó glóriája,
Szédítő, óriási kéje
Von fátyolt kínaim fölébe.
Sebeimet bibor takarja,
Ringat a mámor puha karja.
Hivó hang hí, követni édes,
És zengve, csengve, lopva lépdes
Felém a legszebb, legjobb angyal,
Örökvilágos, örökös hajnal!
Szívemre ömlik égi balzsam
S fülembe égi szózat harsan:
Örvény fölött jó lejtve lépés,
Sebajkra selymes, enyhe tépés,
Jó fütyörészni a sötétben,
Ujjongni a pokolban: éden.

Komjáthy Jenő.

Megjelent: Ország-Világ, 1883. p. 522.

---

(2013. szeptember 1.) "Gondoljunk a művészre, ki érzi magában a Géniuszt és egész életén át napszámos munkára van ítélve. Folyton egy elveszített élet, egy megvalósítatlan eszmény érzése fogja őt üldözni, s idegrendszerére akként nehezedni, mint egy erkölcsi vereség tudata." (Guyau) [Nietzsche, 1907. p. 21.]

---

Milyen képünk lenne a Horthy-korszakról, ha megmarad valamiféle szellemi kontinuitás? Milyen képünk lesz a Kádár-korszakról, hiszen megmaradt egyfajta szellemi kontinuitás?

---

Fájdalom, soha nem találjuk a megfelelő szavakat a lényeggel vemhes csendben. Kifecsegett gondolatainkat pedig hallgatóink félreértik. A válasz sosem a csendből jön, mindig az előzmény által deformált. Ennek sorsa is a félreértés. Később mindezt elnevezzük a fejlődésre irányuló kommunikációnak. És már félünk csendben maradni.

---

Miért fél az alkotó befejezni a művét?
Talán, mert amíg csak hajszolja az elérhetetlen tökéletességet, békességben élhet magával.
Az elkészült művel szembenézni annyi, mint saját magunk tökéletlenségével szembesülni.

Vö.: Cioran, E. M.: Füzetek : 1957–1972. (Mérleg) Budapest : Európa, 1999. 227. p.
"Semmi sem sterilizálja annyira az írót, mint a tökéletesség hajszolása." [30]

---

A töredék a korai romantika legszemtelenebb találmánya: minden porcikájával emlékeztet a teljességre.

---

(2013. október 4.) Rendszerváltozásokon túlmutató könyvbeszerzési "irányelv", avagy a költségvetési intézmények mindenkori nyomorúsága:

"Török Rezső és Vaszary Gábor könyveiből néhányat – csak éppen mutatóba – megvettünk már itt Pécsett, amikor pénzünket hirtelen el kellett költenünk." Lásd: Sziklák alatt : Tatay Sándor emlékezete. Budapest : Nap, 2000. 283 p. [66]

---

"Szederkényi Ervin: Nemrég Csorba Győzőhöz egy fiatal költő verseskötetet vitt, az első verseskötetének a tervét, és akkor, amikor később hozzám is eljutott a kötet, nekem is kedves tanítványom az illető, ott dolgozik a megyei könyvtárban, ott találtam a kötet lapjain Csorba Győző osztályzatait. A versekről írott osztályzatait. Csorba Győző elmondta, hogy ennek a módszernek története van. Mi ez a történet, Győző?

Csorba Győző: Ennek az a története, hogy én ezt a módszert Weöres Sándortól tanultam. Mert amikor az én második kötetem, A híd panasza készült, akkor Sándor volt a lektorom. Ugyanis ezt a kötetet a Janus Pannonius Társaság adta ki és akkor még nem volt olyan munéros a kiadás módja, mint most, hogy az ember beadja, akkor lektor, szuperlektor olvassa, nem volt egyáltalán lektor, csak egy baráti lektor, Weöres Sándor, és ő a verseimet akkor osztályozta. Nagyon sok példányom megvan még azokból a versekből, amelyeken a régi osztályozás szerint, ne tévesszen meg senkit, amire 3/4-et írt, az rossz. Volt aztán néhány 1-es is, meg 1/2 is, de volt 3/4 is. Én ezt egy jó módszernek tartottam, mert ha az ember csak egy általános szöveget odaír, hogy elég jó, vagy közepes, vagy erősebben kellett volna megírni, az nem sokat jelent. De ez egy tiszta, un. egzakt módszer, ezt követem én is. Sándortól tanultam." Lásd: Beszélgetés Weöres Sándorral és Károlyi Amival. Ars poetica, 1. / szerk. Tüskés Tibor. Pécs : Csorba Győző Megyei Könyvtár, 2004. 30 p. [6–7]

---

 

Előbb elfújhatsz házat és hegyormot, / mint egy tegnap-elhamvadt tollpihét. / Örök arcukat mutatják a dolgok / a multban. Nem másít rajtuk a lét. [Weöres Sándor: A mult naplója (1952)]

Mert ami egyszer végbement, / azon nem másít semmi rend, / se Isten, se az ördögök: / múlónak látszik és örök. [Weöres Sándor: Öröklét]

---

(2013. október 20.) csak az ember maradt örök titok: / "Mért él, ha meghal? S mért hal meg, ha élt?" (Omar Khajjam)

miért nő a fü, hogyha majd leszárad? / miért szárad le, hogyha újra nő? (Babits Mihály)

---

(2013. december 25.) Szép Ernő: Sok minden. Budapest : Athenaeum, 1914. 207 p. [192]

„Ő is a maga fájdalmán át látja a világot, mint aki a vidéki üveges tornácon ül, s a tornác sárga üveglapján át néz ki az üde reggelbe, amely a sárga üvegen át elborult, vigasztalan alkonyatnak látszik. Ezt a gyönyörű hasonlatot Gustave Flaubertnek egy nőhöz intézett leveléből hozom, amely levelet sokszor elolvastam már összegyűjtött levelezésében, s Flaubert nevét irodalmi tisztességből idézem, meg hogy én is hivalkodjam egyszer előkelő összeköttetéseimmel.”

Flaubert levelei. Bp., 1968. [16]

Biztos láttál már olyan színes üveglapokat, melyek a visszavonult kötöttáru-kereskedők kioszkjait szokták díszíteni. Vörösben, kékben, sárgában látszik rajtuk át a vidék. Ilyen az unalom is. Ha azon át nézzük, a legszebb dolgok is felöltik a színét, és a szomorúságát tükrözik. [Louis de Cormeninnek]

---

(2014. április 17.) Sámson Frigyes: Mektub : történet a francia idegenlégióból. 332 p.

276: BIBLIOTÉQUE MOBILE (Mozgó könyvtár), ami korántsem jelentette azt, hogy van a századnak egy nemmozgó könyvtára is. A mozgó jelzőt onnan kapta, hogy öszvérháton követte a századot mindenüvé.

---

(2014. június 1.) Szerencsétlenkedő szélsőjobboldali : nyámnyilas

Szerpentinbetegség : kanyaró

Se sovány, se szerény : elhizakodott

Sok oroszlánt és pár ducot, valamint egy elefántot

Mihama rabbi

Sétafikázik

Kábítószeres ajándéka : kendertojás

Squasholó író : Hans Fallabda

Testépítő költőnk: Bady Endre

---

(2014. június 6.) Dián Tamás: Sokszor beszélgetek Munkácsyval : Övé a világ legnagyobb, magánkézben lévő Munkácsy-gyűjteménye: jelenleg 41 alkotás van a birtokában. Pákh Imre szerint bárhonnét előkerülhet lappangó Munkácsy-festmény = Új Dunántúli Napló, 2009. február 8. p. 7.

---

 (2014. július 23.) S. K.: Hamlet = Független Néplap, 1949. március 20. p. 5.

Hamlet két pécsi filmszínházban.

---

Az Öttorony vonzásában című kötet tanulmányai:

Horváth István: A rétgazdálkodás a Pécsi Papnevelő Intézet uradalmában 1736 és 1875 között. In Kerekes Imre (szerk.): Öttorony vonzásában : dolgozatok a Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteményének műhelyéből 1. (Csorba Győző Könyvtár kiadványai, 2.).  Pécs : Csorba Győző Könyvtár, 2014. p. 9–22.

Mendöl Zsuzsanna: Házfalak őrizte sorsok : A pécsi Megye utca 17. számú ház építéstörténete. In Kerekes Imre (szerk.): Öttorony vonzásában : dolgozatok a Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteményének műhelyéből 1. (Csorba Győző Könyvtár kiadványai, 2.).  Pécs : Csorba Győző Könyvtár, 2014.  p. 23–38.

Pap Dávid Zoltán: A pécsi újságírás első évtizedei : 18321862. In Kerekes Imre (szerk.): Öttorony vonzásában : dolgozatok a Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteményének műhelyéből 1. (Csorba Győző Könyvtár kiadványai, 2.).  Pécs : Csorba Győző Könyvtár, 2014. p. 39–48.

Tengely Adrienn: A katolikus autonómiai képviselők megválasztása a Pécsi Egyházmegyében 1897-ben. In Kerekes Imre (szerk.): Öttorony vonzásában : dolgozatok a Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteményének műhelyéből 1. (Csorba Győző Könyvtár kiadványai, 2.).  Pécs : Csorba Győző Könyvtár, 2014. p. 49–57.

Gyánti István: "Baranya vármegye és a Dunántúl első napilapja" : A Pécsi Napló indulása és fejlődése a századfordulóig : 18921902. In Kerekes Imre (szerk.): Öttorony vonzásában : dolgozatok a Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteményének műhelyéből 1. (Csorba Győző Könyvtár kiadványai, 2.).  Pécs : Csorba Győző Könyvtár, 2014.  p. 58–75.

Kiss Zoltán: Írástudók szóharcai : A Szabad Tanítás Magyar Országos Kongresszusa. In Kerekes Imre (szerk.): Öttorony vonzásában : dolgozatok a Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteményének műhelyéből 1. (Csorba Győző Könyvtár kiadványai, 2.).  Pécs : Csorba Győző Könyvtár, 2014. p. 76–88.

Bene Krisztián: Napoleon katonái Baranyában : A pécsi francia emlékmű története. In Kerekes Imre (szerk.): Öttorony vonzásában : dolgozatok a Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteményének műhelyéből 1. (Csorba Győző Könyvtár kiadványai, 2.).  Pécs : Csorba Győző Könyvtár, 2014. p. 89–102.

Kerekes Imre: Egy pécsi napilap, a Dunántúl története : 19111944. In Kerekes Imre (szerk.): Öttorony vonzásában : dolgozatok a Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteményének műhelyéből 1. (Csorba Győző Könyvtár kiadványai, 2.).  Pécs : Csorba Győző Könyvtár, 2014. p. 103–115.

Tengely Adrienn: "A jó könyv levél a jó Istentől" : A katolikus hitbuzgalmi társulati könyvtárak a 20. század első felében Pécsett. In Kerekes Imre (szerk.): Öttorony vonzásában : dolgozatok a Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteményének műhelyéből 1. (Csorba Győző Könyvtár kiadványai, 2.).  Pécs : Csorba Győző Könyvtár, 2014. p. 116–126.

Árvai Tünde: Ifjú Dobó Katicák a haza szolgálatában : Leányleventék munkája Pécsett és Baranyában. In Kerekes Imre (szerk.): Öttorony vonzásában : dolgozatok a Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteményének műhelyéből 1. (Csorba Győző Könyvtár kiadványai, 2.).  Pécs : Csorba Győző Könyvtár, 2014. p. 127–142.

---

(2015. február 8.) Az ellenzék Simicska válla mögül kacag a fityeszre, és párhuzamot von az őszödi beszéd és Simicska "beszéde" között. Primitivitásban valóban vetélkednek egymással. De:

1. a Simicska szöveget nem a miniszterelnök mondta;

2. nem lebukott, hanem kibukott belőle a nyilvánosság előtt;

3. csak saját magáról árulkodik, nem pedig az országvezetési és választási technikákról.

---

(2015. április 16.) "A vesztett csaták legtöbb esetben logikus következményei a megelőző idők elhibázott bel- és külpolitikájának" Klebelsberg Kunó ünnepi beszéde Mohácson. (Mohácsi Hírlap, 1926. szeptember 5. p. 2.)

---

(2015. május 16.) "Nagy fáradsággal és költséggel évek hosszú során át gyűjtött ritkaságok rendesen a hanyagság áldozataivá lesznek. Mikor az alapító, a fönntartó szellem megszűnik élni, idegen kézre vagy avatatlanok kezébe kerülnek a gyűjtemények; gyarapításukra senki sem gondol, de hogy is gondolna, ha még fönntartásukról sem gondoskodik; a kitartással gyűjtött holmi elzüllik, elkallódik, ijesztő gyorsasággal pusztul[...]" (Szinnyei Otmár: A könyvek ellenségei == Ország-Világ, 1882. p. 299.)

---

(2015. május 23.) Milyen egyszerű volt már akkor is, és milyen messze vagyunk tőle ma is! "A politika azon legegyszerűbb követelménye, hogy az anyagi és szellemi jólét arányosan osztassék el az ország minden részére: hányszor maradt nálunk puszta követelmény!" (Pécs, 1882. december 13. p. 1.) A cikk a fővárosvidék viszonyról szól, de a követelmény általános érvényű... Az arányokról való vita maga a politika.

 ---

(2015. június 11.) Stoppard: Zanzamlet == Mohácsi Hírlap, 1994. máj. 21:11 Hamlet a tengeren – Onedin zene :))

---

(2015. augusztus 31.) A katyni tömegsírok tettesei a nácik voltak : Német tisztek drámai vallomása == Új Dunántúl. 3:2 (1946. jan. 3.). p. 1.

Valóban drámai lehetett. Beismerte egy német tiszt. Szemtanú...

---

(2015. október 24.) Borhi László: Nagyhatalmi érdekek hálójában. Budapest : Osiris, MTA BTK Történettudományi Intézet, 2015.

11.: Egy kis államot úgy lehet elképzelni a nemzetközi térben, mint egy tengeren hánykolódó palackot. A történelem vihara némelykor a felszínre dobja és akkor láthatóvá válik, de amikor a hatalmas hullámok elülnek, ismét nyoma vész a víztömegben.

33.: A második világháború egy mára már elfeledett fejezete, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kiprovokálta Magyarország (és Románia) német megszállását. A német haderő szétforgácsolásával akarták ugyanis megkönnyíteni a szövetségesek partraszállását Normandiában. E döntés meghozatalakor figyelmen kívül hagyták számtalan ember sorsát.

A nagyhatalmi szereplők egyike sem játszott számunkra kedvező szerepet. A németek olyan barátaink voltak, akik megszállták végül az országot. Az amerikaiak, angolok odavetettek koncul előbb a németek, majd a szovjetek elé. A szovjetek a világ elképzelhető legaljasabb rendszerét kényszerítették ránk 45 éven keresztül. A földrabló testvéri cucilista országoktól sem remélhettünk semmi jót.

475.: A második világháborúban az amerikai katonai vezetés igyekezett kihasználni a Kállay-kormány kiugrási szándékát arra, hogy a normandiai partraszállás tehermentesítése érdekében Hitler kénytelen legyen csapatokat küldeni Magyarország és Románia megszállására. Ezt úgy lehetett elérni, hogy meggyőzték a német vezetést arról, hogy Budapest árulásra készül. Nagyrészt ez a politika eredményezte Magyarország német megszállását, mely a magyar hatóságok részvételével a holokauszthoz vezetett.

---

(2015. október 25.) Hosseini, Khaled: És a hegyek visszhangozzák. Bp., 2013.

92.: Gondolom tehát, kezdhetném itt. Vagy valahol máshol. Egy történet olyan, mint egy mozgásban lévő vonat: mindegy, hol ugrik fel rá az ember, előbb-utóbb eléri a célját. De azt hiszem, mégiscsak azzal kellene kezdenem az elbeszélésemet, ami majd le is zárja.

98.: ... és nem érzi semmi szükségét, hogy hagyjon maga után valamit a világban.

---

(2015. december 18.) A könyvtárost megölték a könyvek == Szabad Szó, 1947. aug. 12. p. 1.

"A bécsi egyetemi könyvtár egyik könyvtárosnője, Ingeborg Strastil, rendezés közben magára rántott egy könyvespolcot. A rendkívül súlyos könyvek mind rázuhantak és agyonnyomták."

---

(2016. január 3.) Az autó a mindennapi élet szekere és nem a kapitalista mozgás reprezentánsa mondotta Gömbös Gyula miniszterelnök == Dunántúl, 1934. febr. 9. p. 4.

---

(2016. január 18.) A gyufa feltalálója == Siklós és Vidéke. – 7:52 (1895. dec. 22.). – p. 3.

Irinyi János Biharmegyében 82 éves korában meghalt. Találmányát egy németnek adta el egy ezüst huszasért.

---

(2016. január 20.) A Történetek Baranyából című kötet tanulmányai:

Erdős Zoltán: A helytörténeti kutatás státusa és módszertani problémái az 1990 utáni baranyai irodalom példáján == Gyánti IstvánKiss Zoltán (szerk.): Történetek Baranyából : dolgozatok a Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteményének műhelyéből 2. (Csorba Győző Könyvtár kiadványai, 4.). – Pécs : Csorba Győző Könyvtár, 2016. – p. 9–19.

Horváth István: Az urbárium végrehajtásának térképészeti munkálatai a Pécsi Papnevelő Intézet uradalmában == Gyánti IstvánKiss Zoltán (szerk.): Történetek Baranyából : dolgozatok a Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteményének műhelyéből 2. (Csorba Győző Könyvtár kiadványai, 4.). – Pécs : Csorba Győző Könyvtár, 2016. – p. 20–28.

Boda Miklós: Egy sokoldalú pécsi személyiség, Vizkelety Imre (1819–1895) életéről és munkásságáról == Gyánti IstvánKiss Zoltán (szerk.): Történetek Baranyából : dolgozatok a Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteményének műhelyéből 2. (Csorba Győző Könyvtár kiadványai, 4.). – Pécs : Csorba Győző Könyvtár, 2016. – p. 29–42.

Huszár Zoltán: Cikkek, reflexiók Dél-Dunántúlról a Pesti Hírlapban (1841–1844) == Gyánti IstvánKiss Zoltán (szerk.): Történetek Baranyából : dolgozatok a Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteményének műhelyéből 2. (Csorba Győző Könyvtár kiadványai, 4.). – Pécs : Csorba Győző Könyvtár, 2016. – p. 43–65.

Gyánti István: Egy „elzüllött tehetség” életútja : Dietrich Ignác (1829–1892) == Gyánti IstvánKiss Zoltán (szerk.): Történetek Baranyából : dolgozatok a Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteményének műhelyéből 2. (Csorba Győző Könyvtár kiadványai, 4.). – Pécs : Csorba Győző Könyvtár, 2016. – p. 66–86.

Bősz Attila: A „pécsi passzázs” és a Nick-söröző közös évszázada (1859–1949) == Gyánti IstvánKiss Zoltán (szerk.): Történetek Baranyából : dolgozatok a Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteményének műhelyéből 2. (Csorba Győző Könyvtár kiadványai, 4.). – Pécs : Csorba Győző Könyvtár, 2016. – p. 87–98.

Pap Dávid Zoltán: „A betűvel szemben betűt állítsatok” : A pécsi katolikus újságírás kezdetei: a Pécsi Közlöny (1893–1903) == Gyánti IstvánKiss Zoltán (szerk.): Történetek Baranyából : dolgozatok a Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteményének műhelyéből 2. (Csorba Győző Könyvtár kiadványai, 4.). – Pécs : Csorba Győző Könyvtár, 2016. – p. 99–117.

Kerekes Imre: A Pécsi Katolikus Tudósító (1921–1944) == Gyánti IstvánKiss Zoltán (szerk.): Történetek Baranyából : dolgozatok a Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteményének műhelyéből 2. (Csorba Győző Könyvtár kiadványai, 4.). – Pécs : Csorba Győző Könyvtár, 2016. – p. 118–130.

Tengely Adrienn: A Pécs-egyházmegyei Papok Missió-Egyesülete == Gyánti IstvánKiss Zoltán (szerk.): Történetek Baranyából : dolgozatok a Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteményének műhelyéből 2. (Csorba Győző Könyvtár kiadványai, 4.). – Pécs : Csorba Győző Könyvtár, 2016. – p. 131–139.

Kiss Zoltán: „Rettenetes Kázmér” avagy „a nemzet vízhordó szamara” : Horváth Kázmér (18931973) életrajza == Gyánti IstvánKiss Zoltán (szerk.): Történetek Baranyából : dolgozatok a Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteményének műhelyéből 2. (Csorba Győző Könyvtár kiadványai, 4.). – Pécs : Csorba Győző Könyvtár, 2016. – p. 140–160.

Bánfai József: Az országos magyar falusi tehetségmentés „próbaéve” a mohácsi gimnáziumban (1941/42. tanév) == Gyánti IstvánKiss Zoltán (szerk.): Történetek Baranyából : dolgozatok a Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteményének műhelyéből 2. (Csorba Győző Könyvtár kiadványai, 4.). – Pécs : Csorba Győző Könyvtár, 2016. – p. 161–188.

Rozs András: Politikai viszonyok, pártharcok és szovjetizálás Pécsett 1944 decemberétől 1949 végéig == Gyánti IstvánKiss Zoltán (szerk.): Történetek Baranyából : dolgozatok a Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteményének műhelyéből 2. (Csorba Győző Könyvtár kiadványai, 4.). – Pécs : Csorba Győző Könyvtár, 2016. – p. 189–219.

Bércesi Richárd: A Pécsi Bányavasutak története (1854–2004) == Gyánti IstvánKiss Zoltán (szerk.): Történetek Baranyából : dolgozatok a Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteményének műhelyéből 2. (Csorba Győző Könyvtár kiadványai, 4.). – Pécs : Csorba Győző Könyvtár, 2016. – p. 220–243.

Szabolcsi Csilla: „Miért éppen Istenkút?” : Oktatási és művelődési intézmények Istenkúton (1925–2015) == Gyánti IstvánKiss Zoltán (szerk.): Történetek Baranyából : dolgozatok a Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteményének műhelyéből 2. (Csorba Győző Könyvtár kiadványai, 4.). – Pécs : Csorba Győző Könyvtár, 2016. – p. 244–261.

---

(2016. január 24.) Hadas Miklós, Zeke Gyula: Egy fölösleges ember élete : beszélgetések Vázsonyi Vilmossal. – Budapest : Balassi, 2012. – p. 36., 91.,

349.: Mástól itthon azt is megtudtam, hogy az apám a lágerben egyszer öngyilkos akart lenni, de megmentették. Mert ugye ők határozták meg, hogy ki mikor hal meg.

---

(2016. március 2.) Bennett, Alan: A királynő olvas.

28: Rájött, "hogyan vezet egyik könyv a másikhoz, hogy bármerre fordul, mindenütt újabb és újabb ajtók nyílnak, és hogy egy nap nem elég hosszú ahhoz, hogy annyit olvasson, amennyit szeretne."

60: Megfélemlítette a puszta gondolat, hogy milyen mérhetetlenül sok könyv van a világon, és fogalma sem volt, milyen alapon válasszon közülük: eleinte teljesen rendszertelenül olvasott, egyik könyv a másikhoz vezetett... "Úgy látom magam előtt az irodalmat, mint egy hatalmas országot, amelynek távoli határai felé útban vagyok ugyan, de soha nem érem el őket. És ráadásul későn is indultam. Soha nem tudom behozni ezt a hátrányt."

67: szerző mindig a következő műről akar beszélni

96: lemaradás behozása

127: Ha megkérdezték volna tőle, vajon az olvasás gazdagította-e az életét, nyilván azt feleli, hogy igen, kétségkívül, de ugyanilyen meggyőződéssel azt is hozzátette volna, hogy ugyanakkor meg is fosztotta minden céljától. Valaha magabiztos és céltudatos asszony volt, tudta, mi a kötelessége, és föltett szándéka volt, hogy teljesíti is, ameddig csak képes rá. Mostanában gyakran előfordult, hogy nem tudott választani két lehetőség közül. Az olvasás nem cselekvés, és épp ez a baj. [...] "Az ember nem beleteszi a könyvekbe az életét, hanem bennük találja meg."

133: olvasás lágyít, írás keményít

---

(2016. március 9.) A kormányzó autóbalesete == Dunavidék.  11:27 (1932. júl. 3.).  p. 3.

A kormányzó ezután a közeli vasúti őrházhoz ment, elbeszélgetett a vasúti őrrel, amíg a debreceni gyorsvonat megérkezett. [...] Az utazóközönség és Kisújszállás közönsége lelkes ovációval fogadta a kormányzót [...] A kormányzót az autóbalesetből történt szerencsés megmenekülése alkalmából az országgyűlés mindkét háza üdvözölte.

---

(2016. március 12.) [Brand Ede] b. e.: Mohácsi II. Lajos múzeum gyarapodása == Mohácsi Hírlap. 23:5 (1933. jan. 29.). p. 23.

Jókai Mór levele Nendvich Gyulának, 1872. június 8. Jókai Mór 1872 évben Dardán, mint orsz. gyűlési képviselőjelölt lépett föl és Nendvich mérnök volt a pártelnöke. „Kedves barátom. Ma olyan beteg vagyok, hogy semmiféle utazásra nem vagyok képes. Ha a dárdai választás rám nézve kedvezően üt ki, azonnal, amint lábra állhatok, remélhetőleg a jövő héten, lemegyek és minden községbe elmegyek a választók bizalmát megköszönni s ezt is kijelentem, hogy egyedül a dardai megbízást fogadom el és sehol másutt nem kívánok más választási kerületnek elsőbbséget adni. Tarts meg híven baráti szeretetedben igaz híved Jókai Mór.” [Vö.: Oltványi Ambrus (összegyűjtötte és sajtó alá rendezte): Jókai Mór levelezése (18601875). Budapest : Akadémiai, 1975. p. 855. „tegnap vett becses leveledet ezt nem ismerjük”.]

---

(2016. március 30.) Vozáry Aladár: Így történt! 1944. március 19.1945. január 18. Budapest : Halász, 1945. p. 67.

Nemsokára már hírlik, hogy Svájcban a német konzulátusok a magyarországi zsidók deportálásáról filmet vetítenek s ezek tanúsága szerint a magyar rendőr-csendőr verte, kínozta a zsidókat, a németek pedig emberi módon fogadták az így deportáltakat. Ennél nagyobb aljasság se történt még! [Vö.: Marschalkó Lajos: Vörös vihar]

---

(2016. ápr. 9.) Magyar művelődéstörténeti lexikon, 10. kötet, Si[!]pos Pálról. A keresztyén vallásnak... Egyed Péter-féle kiadását említi... az Elmész : szemelvények a régi magyar filozófiából című szöveggyűjtemény helyett.

---

(2016. ápr. 17.) Snyder, Timothy: Véres övezet : Európa Hitler és Sztálin szorításában. – Budapest : Park, 2012. – 574 p.

304: A Bełżecbe érkezők közül ketten-hárman maradtak életben; 434 508 ember nem volt ilyen szerencsés.

467: Egyetlen óriási szám létezik, amelyről lepereg minden kétség: a holokauszt 5,7 millió zsidó halottja, akik közül 5,4 milliót a németek öltek meg.

471: A végösszegbe általában nem számítom bele azokat, akik a koncentrációs táborokban, deportálások és áttelepítések alatt vagy a hadseregek előli menekülés során túlhajszoltság, betegség, hiányos táplálkozás következtében haltak meg. Azokat sem veszem számba, akik mint kényszermunkások pusztultak el, háborús élelmiszerhiány miatt éhen haltak…

http://hvg.hu/tudomany/201018_timothy_snyder_tortenesz_keleteuropakutato_

---

(2016. máj. 28.) Megjelent a "Mohácsi Híradó" == Mohácsi Hírlap. – 26:13 (1937. márc. 28.). – p. 6. Három megjelent számról tudósít a cikk. (vö.: Baranya megye sajtóbibliográfiája)

---

(2016. júl. 1.) Szerdahelyi István: A múltról a mának : Beszélgetés Király Istvánnal == Kritika. – ?:4 (1981. ápr.). – p. 8.

„Hogy a politikai vonallal alapvető bajok lennének, ezt az 1953. júniusi bírálatig egyáltalán nem észleltem. Még rossz érzéseim is csak viszonylag későn, 1952-ben támadtak. Apám – igaz – református pap volt egy kis szatmári faluban, Cégénydányádon. S ez már 1949-től kezdve nehéz egyéni helyzetbe hozott. Kibontakozott a „klerikális reakció” elleni harc, s rosszakarói apámat is üldözni kezdték, beültek a templomba hallgatni prédikációit, s feljelentéseket küldtek ellene. Én nagyon szerettem s becsültem apámat. De tudtam, hogy gondolatai a múlthoz kötik, nem tudja elfogadni a szocializmust, amelyhez csak egyetlen szál fűzte, a fiai iránt érzett szeretet: mindkét fia kommunista lett. Ezt a szeretetet használtam fel arra, hogy megvédjem. Én írtam s küldtem le számára a prédikációkat, szegény megtanulta, és elmondta azokat. Azt hiszem, olyan demokratikus, szocialista prédikációk református templomban ritkán hangzottak el. Egyszer, 1950-ben egy felszabadulási vagy május elsejei ünnepségen Darabos Iván, az akkori Szabolcs megyei párttitkár is hallotta egyik általam készített beszédét. Megnőtt iránta a bizalom. Innentől kezdve békepapnak tekintették.”

---

(2016. nov. 9.) „Csak ezt  az egyetlen tételt: kitűzni valami ragyogó célt s eltitkolni az útját, eltitkolni a cél elérésének  eszközeit.” (Goffmann kedves olvasmánya lehetett az Elveszett illúziók.)

---

(2016. nov. 28.) „...a jövő egy bizonyos ponton túl, csak a múltnak való élés szükségszerűsége.”  (107. oldal) „A dolgok szilárd állandósága olykor bosszantó apróságokon is múlhat, amelyek csak látszólag zavarják meg az összefüggéseket.” (148. oldal) Ferrante, Elena: Amikor elhagytak. – Budapest : Magvető, 2005.

---

(2016. dec. 19.) Nádor Tamás: Ex libris Szabó Magda == Új Írás. – 22:1 (1982. jan.). – p. 121–128.

---

(2016. dec. 20.) Római vakáció. D. T. kritikája így kezdődik: „Célzatossága nyilvánvaló. A modern környezetben megelevenedő mese a rokonszenv érzelmeinek gyarapításával próbálja megtámogatni a királyság időszerűtlenségében roskatag intézményét.”

---

(2016. dec. 21.) Örkény István: Képek [1., 2.] == Esti Hírlap. – 3:7 (1958. jan. 9.). – p. 3. Az első „kép” Műtét után címmel megjelent: Örkény István: Elsárgult kéziratok : Írások a hagyatékból. – Budapest : Palatinus, 2005. – p. 163–164. A hagyatékban: „Egy kortytól majdnem összepisiltem magam, úgy fájt.” Az újságban: „Egy kortytól majdnem összeharaptam a szám, úgy fájt.” Az Elsárgult kéziratokban a 224. oldalon ez olvasható: „Műtét után (kézirat, feltehetően 1958 körül)”

2.

Ötödik napja teán él a lányom. Teán és orvosságon. Délutánonta 39,9-re szökik föl a láza. Ilyenkor nem enged el maga mellől.

Órákhosszat ülök egy kis gyerekszékben s nézem őt. Ő hanyatt fekszik és a mennyezetet nézi. Sűrűn köhög, szárazon, szaggatottan. Minden köhögésre összerándulok, torkom égni kezd, gégém reszel. Amikor kiköhögte magát, én is megkönnyebbülök. Így múlnak az órák.

Gyönyörű, barna szemecskéje párában úszik. Orcája tűzpiros. Lázrózsák – jut eszembe a szó. Érdekes, gondolom, hogy még sohasem használtam ezt a szót. Pedig szép, de már annyira elkopott, hogy a meglepő szóösszetétel elvesztette varázsát. Ha azt mondjuk: egyház, sem halljuk többé, hogy az „egy” szentet jelentett valamikor. A legszebb szavak is elhervadnak egyszer... Kislányom hosszan köhög. Vele köhögök. Mit tennék – tűnődöm aztán – ha megtalálna halni a gyerek?

„Ráborult haldokló gyermekére” – ezt már sokszor olvastam. Ráborulnék-e? Vagy sírnék? Jajgatnék? Törnék-zúznék? Talán csak ülnék ebben a kis székben és nézném. Nézném, nézném –  mi mást tehetnék? Ezt is meg kell egyszer írnom, s hogy írni tudjak, ahhoz nézni kell. Mit néznék rajta? Talán a szemét. Már sokszor olvastam: „a haldoklónak ekkor fennakadt a szeme”. Fennakadt: nagyon jó szó. Érződik rajta a vég, a visszahozhatatlan. Szemünk fennakad, mint a hal a horgon. Érződik rajta az erőszak is, egy külső hatalom beavatkozása. S csakugyan – jut eszembe – ez a mi szemünk első pillantása, melyet nem mi magunk irányítunk... Föl kéne jegyezni – gondolom.

–Mi jár az eszedben? – kérdezem aztán magamtól. – Nem szégyelled magad?

---

(2017. márc. 5.)

„Mint a vezérkar főnökének, Szombathelyi vádlottnak volt egyedül joga, hogy kegyelmet adjon az elítélteknek. Ő ezen jogát az előíráshoz képest beszűkítette. Így a háborús bűnös Milan L. Popović-csal egyetértésben elutasította, hogy a halálra ítélt nemzeti hősnek, Svetozar Markovićnak kegyelmet adjon” – olvasható a Novi Sad-i ügyészség vádiratában. (Györkei Jenő: Idegen bírák előtt : Szombathelyi Ferenc újvidéki pere és kivégzése. – p. 83.)

Varga Krisztián: Kommunistaellenes nyomozások a második világháború alatt Wayand Tibor önvallomásában

http://www.betekinto.hu/2011_2_varga_k

A hidegebb idő beálltával a falvakban nyomozó csendőrök is beköltöztek Újvidékre, az Ármiába, a továbbiakban itt dolgoztak egy emelettel felettünk, de a két csoport munkája között összefüggés a későbbiekben sem volt. Itt-tartózkodásunk ideje alatt állapította meg a partizánok ellen nyomozó csendőri csoport Markovics Szvetozár [jegyzet] újvidéki rejtekhelyét, hol őt és feleségét nagy tűzharc közepette el is fogták. Markovics a rejtekhelyén két társát agyonlőtte, majd sikertelen öngyilkossági kísérlet után feleségével együtt megadta magát.

Svetozar Markovic (–1942) szerb származású kommunista partizánparancsnok. Jugoszlávia német megszállását követően (1941. április) mint a bánáti kommunista szervezet vezetője fegyveres ellenállási mozgalmat szervezett a Jugoszlávia Kommunista Pártjának (JKP) kötelékében. A vezetése alá tartozó alakulatok a klasszikus gerillaharcmodort nélkülöző kedvezőtlen terepadottságokból kifolyólag diverzionális (romboló) szabotázscselekményeket hajtottak végre magyar és német katonák, csendőrjárőrök ellen. A csoportra nehezedő katonai és csendőri hajtóvadászat miatt az egység több tagja Újvidékre húzódott be. Besúgás alapján, 1942 végén tűzharcban elfogták és kivégezték.

Vö.: https://library.hungaricana.hu/hu/view/KulfBelfHirek_1946_10_2__001-123/?query=%C3%BAjvid%C3%A9k%20AND%20razzi*&pg=470&layout=s

(2017. márc. 8.) A. Sajti Enikő: Impériumváltások, revízió és kisebbség : Magyarok a Délvidéken, 1918–1947. – Budapest : Napvilág, 2004. – p. 273. Svetozar Marković – Annak ellenére, hogy politikai okok miatt mind Deák Leó főispán, mind Milan L. Popović kegyelmet kért számára, Szombathelyi nem élt kegyelmi jogával.

---

(2017. június 20.) Király István: Napló. p. 245.

„[Aczél] Gyuri viszont már gyűjti Czine ellen az érveket. A május 1-jei felvonulásra már viszi magával a Nők Lapja cikkét, melyben Czine Gogát dicséri Tompa lászlót bevezetve, s aláhúzva a cikkben Tompának Horthyt és Gogát dicsérő szavait. [Jegyzetben]: Ilyen cikket nem találtunk – sem a Nők Lapjában, sem másutt.” Vö.: Budai Balogh Sándor: „Eredj Fiam! Beszélj a fenyvesekről...!” == Nők Lapja. – 24:18 (1972. ápr. 29.). – p. 6.

Octavian Goga, a román költő, verséből idézet az előadás címe: „Minálunk vannak fenyvesek...” Tompa László

– Igen, Goga! Ő mondta azt is, hogy az egymás mellett élő népeket összeköti a lélek kenyere: az irodalom!

(...) Harmadikos elemista voltam és az iskolai Rákóczi-ünnepségen verset mondtam. A végén hozzámlépett egy magyar katonatiszt és a kezembe nyomott egy százpengőst. Anyám odaugrott, kikapta a kezemből a pénzt. Visszaadta a tisztnek és hozzátette: „Tegye csak el! Szüksége lehet rá a Don-kanyarban...!” Később tudtuk meg, hogy a magasrangú tiszt: Horthy kormányzó fia volt...”

---

(2017. szeptember 7.) https://drive.google.com/file/d/0B_ihntY92Y6VRzdwREtlMVFGNDQ/view?usp=sharing 1955 augusztusában a Titó-ellenes irodalom kicenzúrázására került sor.

---

(2017. szeptember 7.) Nádas Péter: Világló részletek, 1. köt. – p. 25. Pikler Gyula és Pikler J. Gyula keveredése.

---

 

 

 

---

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

---

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


                                
          
                      
       

 

 

 

 

 

Honlap készítés ingyen

Asztali nézet