MENÜ

Kiss Zoltán honlapja

...

 

http://hu.wikipedia.org/wiki/Miaty%C3%A1nk

 

http://www.nemokap.hu/ir/miatyank.htm

A Miatyánk görögül, németül, angolul, magyarul és olaszul.

 

Újváry Zoltán: A Miatyánk, a Hiszekegy és a tízparancsolat travesztiái a néphagyományban == Bencsik János (szerk.): Hajdúsági Múzeum Évkönyve, 1. – Hajdúböszörmény, 1973. – p. 169–181.

http://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_HAJB_HajMuzEK_1973_01/?pg=174&layout=s

 

Dóra Zoltán: A Miatyánk szövegének értelmezéséhez

http://www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/dorazoltan.htm

 

Leloup, Jean-Yves: Bevezetés az igazi filozófusokhoz. Budapest : Kairosz, 2006.
235–248.: Hitvalló Maximosz a Miatyánkról

 

Abd-Ru-Shin: Isten tízparancsolata - a Miatyánk == Mohácsi Hírlap, 1996. október 5. p. 6.

 

SÁRKÖZI Mátyás: Feljegyzések a zöld füzetből. Veszprém, Új Horizont, 2001. 158 p.
127.: Az angol műsorvezető megkérdezte még, hogy igaz-e, miszerint a magyarok rettentő hosszan tudnak káromkodni. Ezt megerősíthettem, mert hallottam a kocsis-Miatyánkról, amely öt percig tart, és egy káromlást sem ismétel meg.

 

Nyáry Zsigmond: A Miatyánk szövegváltozatairól. = Magyar Nyelv, 1999.

http://www.c3.hu/~magyarnyelv/99-3/nyary.html

 

A Debreceni Református Kollégium története

http://digit.drk.hu/?m=lib&book=2&p=14

A politikai színezetű versek széles skálája a külsőségekben megnyilvánuló rendi nacionalizmustól a jozefinizmuson, Ferenc-gyalázáson és a klerikalizmus szatirikus bírálatán át az élesebb hangú országgyűlési pasquillusokig és a Batsányi-féle radikalizmusig terjed. Sajátos színt jelentenek e versek sorában az imádság-parafrázisok. Már maguk a címek is beszédesek: Az elnyomott jobbágyok Miatyánkja, Bécsi Miatyánk, Katona Miatyánk, Az Úri Imádság versben, Hiszek Bonapartéban, Egy matematicus Imádsága Newton Bibliotechájában.35 Ezek a művek azt igazolják, hogy a XVIII. század végén, a XIX. század elején megindult a diákköltészetben a szakrális elemek profanizálódása.

 

---

Kiss Menyhért: A Magyar Miatyánk

Ki kergeted az üstököst az ûrben - s kantárt dobsz a Napra, Holdra csillagokra -
hogy a végtelen mindenségen által - dicsõségedet hirdesse lobogva.
Isten, kinek ezer év egy lehellet -
s gonddal állsz a csepp árvácska mellett -
kit szégyen gyalázat és jaj takar -
Hozzad sóhajt a haldokló magyar.
Hozzád, ki akarod, hogy szenvedjen, -
de irgalmad kegyelmed véghetetlen, -
mi Atyánk ki vagy a Mennyekben.
Mindig tiszteltünk, meotisszi sásban - reggel ha fehér lovat áldozánk -
Hadúrnak,tûznek erõnek szólítottunk, - mikor Turán volt õshazánk.
Aztán Krisztusnak hívtunk - kereszted vérünk tengere mosta szûntelen -
mi Istenünkhöz hitünkhöz templomunkhoz - sohasem voltunk hûtelen.
De jaj mekkorát zuhantunk - s jajainkra a pokol ezer ördöge nevet -
a megmentett nyugat ásta meg a sírunk, mégis - szenteltessék meg a Te neved!
Ki fészket raksz a fürjnek és a sasnak - egy egy gally rejtett selymes végén -
s három millió magyarnak - nincs fejet hova hajtsa béken.
Sátánok által ránkszõtt hálót, Uram - ugye hogy kettévágod -
hogy jöjjön el a mi országunk, jöjjön el a Te országod!
Lázárokként nyomorban tespedünk, - felér-e Hozzád ajkunk jajszava -
idegenek habzsolják javainkat - mienk az ország, övék a haza.
E sáskarajt hesegesd el földünkrõl, - haragod bennünket oly borzalmasan büntet -
a magyar föld a magyarnak teremjen - add meg mindennapi kenyereünket!
Óh szánjuk bánjuk vétkeink sorát - könnyen hittünk vak volt a szemünk -
választottunk futóbolond vezért - s most könnyû hívésünkért szenvedünk -
Hiéna népek vad karma húsunkban - a halál szele hûsen meglegyintett -
jobbulásunkat igérjük, Urunk - bocsásd meg a mi vétkeinket!
S ha Pozsonyban magyarul énekelnek, - Kassán magyarul zeng a nagyharang - -
a Cenktetõn a segesvári síkon - mozdul a kar es megpendül a lant -
ha a Bácska, Bánát gyönyörû rúnaságán- a gúny határfák szégyenülve dõlnek, -
akkor keblünkre vonjuk a világot - es mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezõknek.
Oh, a szégyenpadról vonj le minket - szenvedéseink kapuját tedd be -
ábrándok álmok lidércfényét oltsd ki - és ne vígy minket a kisértésbe!
Add, hogy jó néped véres hátán - ne csattogjon kemény ostor -
a húsvéti Hallelújára várunk - s szabadíts meg a gonosztól!
Uram, te a ki a csillagok útját kiméred, - s harmatcseppedtõl ragyog a ciklámen -
add vissza régi szép magyar hazánkat - most és mindörökké - AMEN.

 

http://reformatusokklubja.network.hu/forumtema/hun-miatyank

Hun Miatyánk

Mi atyánk, Istenünk!
Bennünk van országod.
Előttünk szent neved,
s törvény akaratod!
Minden napunk gondját
magadon viseled,
bűneinket,
mint mi másnak,
nekünk elengeded.
Te kezed vezet kísértéseken át,
s lefejté rólunk a gonosz járomát.
Tiéd a nagyvilág összhatalma, üdve,
mindöröktől fogva legyen mindörökké.


Kr.u. 410-460 keletkezett, hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva.
A Kijevi Nemzeti Múzeumban őrzik
Tóth Edina

FORRÁS: MISKOLC-AVASI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG HONLAPJA
/AZ AVASI REFORMÁTUS GYÜLEKEZET HÍRLEVELE -AVASI ÉBREDÉS 2009-01-18 MISKOLC-Hun Miatyánk.

 

Ősz János: Katona miatyánk. = Magyar Nyelvőr, 1901. szeptember 15. p. 447.

I. Miatyánk kivagy az fejérvári várba; ekszelenciáztassék meg a te neved, jöjjön el a te ávándzsérozásod, hogy valamint a káplároknak, úgy nekünk is jobb legyen az dógunk az két csillagos szencség ótalma alatt.
Áld meg a mi mindennapi minázsinkat és bocsáss meg, ha vétünk az dupperájba [Doppelreihe], miképpen mü is megbocsáttunk azoknak, akik pofon vernek, és ne vigy minket az egzencér placra, de méginkább szabadics meg a reggel való gelengibugtól [Gelenkübung], mer tijéd a kaszárnya minden bútorostól és magazinostól most és mindörökké. Ámment.
II. Miatyánk ki vagy az oficisz babilomba [Officiers-Pavillon], szenteltessék meg a te neved, jöjjön el az te aláírásod napja és légyen meg a mi óhajtásunk, miképpen az kaszárnyába, úgy az egyesbe is. A mi mindennapi lélungunkat [Löhnung] add meg minékünk minden ötödik nap és bocsáss el münket szabaccságra mentől hamarébb. Ámment.
(Kibéd, M.-Torda m.) 

 

http://www.zmne.hu/Forum/98sep/csango.htm

KATONA-MIATYÁNK

 

Mi atyánk, ki vagy a mennyekbe

Jöjj el az ebédre

Szenteltessék meg a Te neved

Az ebédünk paszulyleves2

Jöjjön el a Te országod

Cipeljük a puskákat3

Legyen meg a Te akaratod

Sokat kapjuk mi a kulkátot4

Miképpen a mennyben, benn vagyunk az egyesbe5

Ugyanitt a földön is

Kiabál a hadnagy is

Add meg nekünk mindennapi kenyerünket

Csókoljuk az otthon hagyott szeretõnket

És bocsásd meg a vétkeinket

Ott kellett hagynunk az ebédünket6

Miképpen mi is megbocsátjuk

Ma van 20 napi szabadságunk

Az ellenünk vétkezõknek

Megy a gyakorló térre7

S ne hagyj minket kísértésbe8

Állunk teljes felszereléssel

De szabadíts meg a gonosztól

Búcsúzunk a katonaságtól

 

Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv. 1996. Balassagyarmat, 1997. 289 p. [238]
Katona Miatyánk

Miatyánk ki vagy a kantinba
Szenteltessék meg a teneved és a te poharad
Jöjön el a mi komiszunk fehér czipó képébe
És bocsásd meg ha vásároltunk és nem fizettünk érte
Miképen mi is megbocsájtunk az elárusítónak
Es őriz meg minket a fogdától, a nagy melegekben a kivonulástól
A nagy sárba való kúszástól mászástól.
Mert a hadnagy úré a hatalom.
A százados úré a dicsőség.
Miénk vadászoké, kuss, nepofáz, tünjön el.
Most és mindörökké Ámen
(1941)

 

Napdíjasok miatyánkja == Békésmegyei közlöny, 1882. dec. 5. p. 1.

Mi atyánk egy forint, ki vagy elnöki kezekben, dicsértessék a te szép neved; jöjjön el diurnumi országod; legyen meg a te akaratod úgy az emelet, mint a földön is: add meg nekünk minden napra magadat, és ne vígy minket a kísértetbe, de szabadíts meg a hatvan krajczártól. Amen.

 

Ujdonat-uj miatyánk == Pécsi Figyelő, 1882. dec. 16. p. 5.

Napidíjasaink szörnyen imádkoznak, az óta, hogy a kisebb javadalmazású állami tisztviselőink lépéseket tettek fizetésük javítása iránt. Ők a kisebb javadalmazásúaknál is kisebb javadalommal bírnak! A miatyánkjuk így szól: "Miatyánk egy forint, ki vagy felső kezekben, dicsértessék a te szép neved; jöjjön el rendes mindennapi országod, legyen meg a te szép akaratod, úgy az emelet, mint a földön a kontós boltban is. Add meg nekünk mindennapra magadat, és ne engedj minket a zálogház körüli kísértetbe, de szabadíts meg a hitelezőktől. Amen." – A buzgó neki fohászkodás nem rossz!

 

Vargha Dezső: "A Domolos pusztai imádság" == Dunántúli Napló, 1981. jún. 25. p. 6.

Mi Atyánk Metternich, ki voltál Bétsben Szemteleníttessék a te neved jöjjön nékünk más országban légyen meg a nép akaratja, nem pedig a tied adj Constititiót – valamint Magyar Országban – úgy Olasznak és Lengyelnek is, adj nékünk jobb kenyeret, és botsásd meg nékünk szidalmainkat, és káromkodásainkat – valamint Mi is megbotsájtunk Néked az új status adósságért – Ne vígy a kisértetben eredett papírjaiddal – de szabadíts a gonosztól valóságos arany, és ezüst által most, és mind örökké. Ámen.

 

Sík Sándor: A néma Miatyánk

Hozzád, Veled, Neked,
Mondani egy utolsó éneket,
Imában ömleni Eléd,
Legutolsó, de hûséges cseléd...!
De jaj! ha nem igaz!
Szobám csupa por,
Kertem csupa gaz,
Csupa lelógó tört faág,
A templom messze, a könyv nehéz,
Ólomcsizmában toporog az ész.
És mégis, mégis, ő van itt,
Immár tőlem el nem veszik.
Nap nap után, éj éj után
Én Téged hívlak, Miatyánk.

De mire jó

Egy lámpástalan rádió?
Hogyan szólítsam az Ég Urát
Egy siketnéma Miatyánkon át?
Ha szói közül minden második
Alattomosan elrejtőzködik!
Bénult napokon, izzadt éjeken
Az értelem is értelemtelen,
Értelemtelen és imátalan, -

Magam vagyok, egészen egymagam.
De talán mégis volna valami
Helyettem hinni, vallani.
Nevemben felimádkozó

Karikás kis szentolvasó,
Egyetlen társam aki vagy,
Karikagyûrûm, el ne hagyj!

De nem hagytalak-e Téged el én,
Szómmal, amelyből kialudt a fény?
Szívemmel, amely csupa seb,
Elmémmel, amely ûrnél üresebb?
S nem hagytam-e el Veled együtt Azt,
Aki az ûr fölött virraszt?
Mit felelek, hisz nem tudok felelni:
Mit felelhet a Mindennek a semmi?
Akarom élni az egész hitet,
Szeretni, ahogy Isten szeret.
És bízni, bízni akarok
Abban, amit a Krisztus hozott.
Nem érzem, nem is gondolom,
De akarom, akarom, akarom.
(Pilisliget, 1963. aug. 1-5.)

 

Wass Albert: Miatyánk

Ki vagy a mennyekben… emberfölötti roppant magasságban…
szenteltessék meg a Te neved ebben az elvadult világban!
Jöjjön el a Te országod újra magyarok földjén
s legyen meg a Te akaratod, mint a mennyekben - úgy odahaza is.
A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk,
Uram, de ne feledkezz meg éhező véreinkről sem
Erdély meggyötört földjén.

Bocsásd meg a mi vétkeinket, megszenvedtünk értök.
De míg népünket kínozzák odahaza, ne kívánd, Uram,
hogy megbocsássunk a kínzóiknak!
Idegen ország jólétében ne vigy bennünket a kísértésbe…
se minket, se a gyermekeinket, se az unokáinkat,
hogy magyar voltunkról megfeledkezve
hűtlenek legyünk a szenvedőkhöz…

De szabadíts meg, Uram, a gonosztól!
Hogy Tied lehessen újra magyarok földjén az ország,
a hatalom meg a dicsőség, örökkön örökké…
de, ha lehet, még holnap, mert gyöngül
már bennünk a honvágyba belefáradt élet,

s ha nem igyekszel, Uram, maholnap
idegen földbe temetik csontjainkat, s bús lelkünknek
nehezére lesz majd meglelnie
a szörnyű távolságon át a régi otthon helyét,
ahova emlékeink sokasága már régen hazavár… Ámen.

(TRIANON verses antológia, Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1990.
Összeállította Bujdosó Bálint)

 

Gyula diák: Magyar miatyánk 1919-ben

Van-e imádság, forróbb, könyörgőbb,
mint a miénk most? - Kínok imája! -
Nyisd meg Nagyúr a fellegek kárpitját
s irgalmas szívvel, figyelmezz rája.
Nincs annyi fűszál, libanoni lejtőn,
mint ahány könnycsepp bús magyar
szemekbe,
hallgass meg kérünk, jaj, most az egyszer
Miatyánk, ki vagy a mennyekbe!
Könyörgünk! Nézz ránk, hisz az nem lehet,
hogy síró szóval pusztába kiáltsunk!
Sok volt a vétkünk - nagy büszkeségünk.
felhőkig járt az álmodásunk -
de most bánattól gyötrötten mondjuk:
Szenteltessék meg a Te neved!

Végigvertél a borzalommal
és mégis, most is széthúzunk, látod.
Küldjed szívünkbe a szerelmes békét,
jöjjön el végre a Te országod!...
Ugye nem szórod szét ezt a népet,
bujdosónak a nagy világba,
hiszen Te hoztad Ázsiából
s verted, de védted a pusztulástól
ezer évig! Mondd csak: hiába... ?!

Voltunk a véres védőbástyád
s voltunk villámló ostorod,
tégy velünk, ahogy megérdemeljük,
legyen meg a Te akaratod!

Küldjed szívünkbe a szerelmes békét,
s küldd az erőt a rossz karunkba!
Küldj halk esőt a földjeinkre
S legyen gondod a barmainkra...!
Önts enyhülést a lelkek tüzére,
s tudsz: szeress! Ha kell: fenyíts!
csak legyen béke, boldog megértés,
miképpen menyben, úgy a földön is.

Nézd: éhezünk, rongyokba járunk,
nincsen koldusabb néped minálunk.
Nézzed a gyermek éhező száját,
asszonyainknak bús Kálváriáját,
ha Te nem segítesz: elveszünk!
Ó, add meg hát a napi kenyerünk...!

Nagyúr! Vétekkel, igaz, megrakódtunk,
gőgösek közt, bizony elsők voltunk,
de most a házunk hamva van fejünkön
s a bűnbánat megtépte köntösünket,
Isten! Istenes szerelemmel
bocsásd meg a mi vétkeinket...!

Minket megvertél magyar-Isten
és megverted az őseinket.
De fiainknak minden más nép,
felejtse el apái vétkét
- sok számolatlan számadásunk -
miképpen mi is megbocsátunk
a mi ellenünk vétkezőknek...

Torkunk rekedt a rimánkodástól...
az ős magyar föld: merülő gálya.
Jaj! Tedd a szent kezed föléje,
oltalmazd meg, vigyázz rája
és ne vigy minket a kísértésbe!

A tenyereden, Isten-apánk
hordod az ember-milliókat.
Mi is elférünk békében ottan,
csak vesd ki köztünk az árulókat!

Nem kell minékünk más hódolása
és nem vágyik a magyar sehová sem,
csak engedj élni... tüzekbe nézni...
tilinkószónál... mesét mesézni
és szabadíts meg a gonosztól! - Ámen.

(vitéz Somogyváry Gyula)
Koltay Gábor: Velünk élő Trianon. Egy film története. Budapest : Szabad Tér, 2005. p. 99–101.

 

Fónay Jenő: Imádkozom.

Miatyánk!
A felnagyított szavak kóros közönyében
a kivasalt jólétben elhagytunk.
Én is elfordultam Tőled
a fuldokló vágy szédülést okozott
ma mégis Hozzád fohászkodom
Ki a megközelíthetetlenben élsz
ott fenn az ismeretlen mennyekben

Kérlek tekints ránk régi jóindulatoddal

Még ma is szentnek érzem nevedet
most tollal kezemben imbolygok feléd
és inkább várom a Te országod
mint éljem ezt az álnok és hazug világot
ahol tömérdek a szemérmetlen hóhér
nem számít becsület csak a bér.

Legyen meg a Te akaratod
de hallgasd meg aki szívből kér

szólhasson az ember is
kinek kezéhez nem tapad vér.
Mosd ki a mocskot sápadt agyvelőkből
üszkösítsd el a szennyes gondolat tüzét
S ha előre látsz Te mindenható!
ne adj tápot anyja emlejéből
annak ki nem lesz más csak csaló.

Nem látod? Újra ő az ítélőbíró.

Az ember ki - a bűnben - kereste igazát
nemcsak a magáét
az igazságért felemelte szavát
évekig nem lát mást
csak négy dohos falat
egy szűk rácsos cellát
s Atyám! ott fenn a mennyekben
Te behúnytad a szemed?!
Vagy ki az az Isten... ha a
gonosz embertelen az úr itt lenn.

Akit megcibáltak és nem panaszkodik
s mindennapi kenyerét
- de legalábbis felét -
annak ajánlja ki ráfogta fegyverét
megbocsátja a sok bűnt mert Téged hallgat
- s Te így tanítottad -
a nagy ítéletadást a Te kezedben hagyja
csak arra kér könnyes remegő szavakkal
az igazt szabadítsd meg a gonosztól

Ámen
1960. november 4.

Szent Korona, 1992. augusztus 25. p. 9.

 

Székely Miatyánk. = Szent Korona, 1992. június 30. p. 12.
http://www.miep.hu/It/bizottsagok/szilagyiszekelymiatyank.htm

 

Szabó Pál: Magyar Miatyánk (1939.)

Úristen, aki benne vagy a mennyben, földben, hegyekben és az emberekben, aki egymagadban múlt vagy, jelen vagy, jövendő vagy, víz vagy, örök létezés vagy, aki miérettünk és megáldott földedért törölted le a Kárpátok táblájáról roppant tenyereddel a szarmatákat, keltákat, avarokat, szlávokat és germánokat: végső ínségünkben kérünk, hogy segíts meg minket.
Segíts vissza minket önmagunkhoz, hogy emberek lehessünk! Segíts, hogy nyíljon ki bennünk az emberség, mint a virág, hogy pompázó szélben imádkozó emberkert legyen újra Magyarország! Mert látod, Úristen, valahányszor kimondom azt a szót, hogy Magyarország, mindannyiszor eszembe jut az Édesanyám, aki fiakat adott Neked, a földednek és leányokat.
Mert látod, most nagyon szenved ez az ország, nagyon szenved a mi Édesanyánk, Magyarország.
Mi most nagyon sírunk, nagyon jajgatunk, nagyon pusztulunk és félünk a félelem ezer félelmével, hogy nagyon elveszünk.
Mert látod - Úristen - , hogy a halál ott ólálkodik már vizeink mélyében és hegyeink gerinczében és gyermekeink megriadt szemében.
Pusztulunk, veszünk, elveszít bennünket a Jóság, pedig erre a jóságra Te tanítottál.
Te vezettél minket a Jóság felé, Te mondtad nekünk, hogy szeressük urainkat, szomszédainkat, s adjunk örök szállást a tekergőknek, a hontalanoknak.
Íme, ezek most mind-mind ellenünk törnek.
Követelik hegyeinket, vizeinket és pusztáinkat és gyermekinket és kenyerünket és verejtékünket.
Uraink megtagadtak minket, vendégeink fojtogatnak minket, és hiába sírunk, hiába sóhajtozunk, nem dőlnek rájuk a hegyek, a vizek sem nyúlnak ki érettük a medreikből.
Kótyavetyére került itt a Hit, a Jóság, az Emberség, piacainkon, téreinken a béfogadottak ágálnak a jóság jogán, elveszünk mind bizony, ha nem segítesz minket.
Csókjaink olyan meddők, terméketlenek asszonyaink száján, mint a szélbe szórt búza, kőre öntött víz, avagy a jégcsap a tüzes vasdarabon.
Te tudod Úristen, hogy mire szántál minket. Életet adsz-é, halált adsz-é, mert íme mi már nem tudunk se élni, se halni, csak szenvedni tudunk iszonyú állati szenvedéssel.
Vagy életet adj, vagy halált adj, de ha halálra szántál csak annyi erőt adj még a halál előtt, hogy csak egyszer, egyetlen egyszer foghassuk meg egymás kezét a fél világot lángba borító kézfogással.
Azután megnyugszunk rendelkezéseidben. Visszaadjuk Neked szép földedet, Édesanyánkat, Magyarországot.
De csak Neked.
Másnak senkinek.
Inkább süllyeszd el Úristen!
Hogy legyen sötét lyuk, feneketlen mélység, büdös gödör a helyén.
Hogy a hazátlanoknak, a vendégeinknek legyen hova lelógatni csalfa lábaikat a megátkozott mélységek szélén.
Ámen.

Szent Korona, 1990. november 13. p. 5.

 

(Kárpátaljai) Miatyánk

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
bocsáss meg nékünk, mert
kételkedtünk. Nem abban, hogy vagy-e
egyáltalán, hanem azért, hogy oly
messzire kerülvén egymástól ki mertük
mondani, meg mertük kérdezni
egymástól és magunktól: Atyánk, miért
hagytál minket? Miért csuktad össze
pilláidat ránk letekintvén, megfosztva
minket hitet éltető szemeid fényétől és
melegétől? Bocsásd meg, mert mi
hagytunk el Téged. Te ezt tudod, de
lelki megnyugvásunkért, gyónásként
hadd mondjuk: Atyánk, a sátán kerített
hatalmába minket, elrabolta
mindenünket, egyik kezünkben
kenyeret tartottunk, a másikkal fedelet
magunk és szeretteink fölé - ennyit
hagyott meg nekünk. Gyarló
emberként féltünk imára kulcsolni
kezeinket, mert elejtvén valamelyiket -
megsemmisülünk.
Szenteltessék meg a Te neved, mert
reménytelenségbe tiport
évtizedeinkben neveddel tettük
elviselhetővé testi-lelki fájdalmainkat,
vágyva remélve országod eljöttét.
Ne vádolj minket türelmetlenséggel,
de legyen meg a Te akaratod már ma,
amint a mennyekben, úgy a földön is.
A mindenség végtelenjében földi
létünk pillanatnyi: add meg hát
Atyánk, hogy élniakarásunkat a Te
akaratod tegye elviselhetővé.
Mindennapi kenyerünket add meg
nekünk ma és holnap is. Add, hogy
búzánkat anyaföldünkbe vethessük,
kenyerünket anyanyelvünkön
nevezhessük. Adj biztató kitartást,
hogy ne süllyedjünk a napi küzdelmek
kilátástalanságába, hogy feléd
fordíthassuk kérges tenyerünket és
érdes lelkünket, hogy legyen
bátorságunk és időnk Téged kérni:
bocsásd meg vétkeinket, taníts meg
újra, hogy őszintén valljuk és tegyük:
mi is megbocsátunk az ellenünk
vétkezőknek. Mi, akik végigszenvedtük
a poklok éveit, hova vétkek
kényszerítettek vétkezni, kérünk: adj
erőt és időt megbocsátani
embereknek, nemzeteknek,
évtizedeknek.
És ne vígy minket a kísértésbe, hogy
elégedettek legyünk magunkkal, ne
engedd, hogy sanyargatóink
szenvedéseit látva-hallva a bosszú
bódulatába zárkózva kárörvendjünk.
Szabadíts meg a gonosztól, mely itt
van közöttünk felöltvén az anyagiasság
és önimádat csábító palástját.
Bízva és reménykedve fordulunk most
és mindig Hozzád: tarts meg
szülőföldünkön, emelj fel magadhoz,
add meg Atyánk, hogy kegyességed
tanúi és részesei legyünk, mert Tiéd az
Ország, a Hatalom és a Dicsőség
mindörökké. Amen.

Szöllösy Tibor
(Kapu, 1992. 3. sz. p. 56.)

 

Miatyánk Császár, ki dagadozol a te királyi székedben, megszentségteleníttessék a Te neved, jöjjön el minél hamarabb mihozzánk egy jobb ország. A Te akaratod ne légyen meg se Magyarországban, se Ausztiában, adj nekünk ma nagyobb kenyeret, és bocsásd meg a mi igazmondásunkat, miképpen mi nem bocsátjuk meg néked a mi bankócéduláink alábbszállítását, ne vigy minket kísértésbe a scheinnal, de szabadíts meg magadtól, amen!

Üdvözlégy bécsi Vehrung, scheinnal teljes, a sátán vagyon te veled, megátkoztatott vagy te a magyaroktól és átkozott a te méhednek gyümölcse, az új rézkrajcár. Schein bécsi szent Vehrung, tévelgéseknek szülőanyja, ne búsíts Istent érettünk, szegény magyarokért, most és a scheinkísérteteknek óráján, amen!

Hiszek császár atyában, az ő süllyedező birodalma kisebbítőjében és a korona-örökösben, ő egyszülött fiában, aki nem vett lelket, nem anyától született. Erberg alatt szenvedett, legédesebben tejbekását evett, elaludt a Práterben, a lóról leesett, felvétetett a sárból, felült a szürkére, ülni fog egykor a maga testvére gyermekének lábainál, akitől meg fogja tanulni a szegényeket nyúzni. Hiszek Walliszban és az ő scheinjában, az egyesült beváltó és eltörlő deputációjában, hiszem a közönséges uzsoráskodást, az adónak mindig feljebb szállását, az országgyűlés feloszlatását, a húsnak drágaságát és egy nyomorult életet, amen!

Móra Ferenc: Császár Miatyánkja. In uő.: Szegedi tulipános láda. Budapest : Magvető, 1964. p. 391-397. [396-397]

Ennek a Móra szövegnek a forrása:
Abafi Lajos: Magyar pasquillok. Figyelő, 1883. április. XIV. kötet. 4. füzet. p. 249-257. [257]

Országgyűlési Pasquill az 1811. 24d Aug, a jövő év 12d Májusig tartatott pozsonyi Dietán.

 

Babits: Miatyánk

1914.

(Egy bécsi műintézet által kiadott műlaphoz készült.) Miatyánk ki vagy a mennyekben,
harcokban, bűnökben, szennyekben,
rád tekint árva világod:
a te neved megszenteltessék,
a te legszebb neved: Békesség!
Jöjjön el a te országod.
Véres a földünk, háboru van,
kezed sujtását sejtjük, uram,
s mondjuk, de nyögve, szomoruan,
add, hogy mondhassuk könnyebben -:
Legyen meg a te akaratod!
mint angyalok mondják mennyekben.
Előtted uram, a hon java,
s hulljon a lomb, csak éljen a fa:
de vajjon a legkisebb lombot
nem őrzi-e atyai gondod?
nem leng-e az utolsó fürtön is
áldva miképpen mennyekben,
azonképpen itt a földön is?

Megráztál, nem lehet szörnyebben,
már most ami fánkon megmaradt
őrizd meg őszig a bús galyat:
mindennapi kenyerünket add
meg nekünk ma, és gyermekeinket
növeld békére: ha bűn, hogy lábunk
ma vérbe csuszik meg: értük az!
Bocsásd meg a mi bűneinket,
miképpen mi is megbocsátunk
ellenünk vétetteknek: a gaz
tied, büntetni: mienk csak az,
hogy védelmezzük a mieinket!
És ne vigy a kísértetbe minket,
hogy ártatlanságunk tudatát,
mint drága páncélos inget
őrizzük meg bár véresen,
hogy át ne hasadjon sohasem.
Jaj, aki ellenünk mozdul:
megvívunk, készen, bármi csatát,
de szabadíts meg a gonosztul,
mert tiéd az ország,
kezedbe tette le sorsát,
s te vagy a legnagyobb erősség:
ki neveden buzdul,
bármennyit küzd és vérez,
előbb vagy utóbb övé lesz
a hatalom és a dicsőség!

 

Szombati-Szabó István: Májusi Miatyánk == Nyugat, 1913. 8. sz.

 

 

Forradalmi Miatyánk
Mi atyánk, Hruscsov, ki vagy a Kremlben,
átkoztassék meg a te neved, dőljön meg a te országod,
miképpen Moszkvában, azonképpen itt Pesten is.
Mindennapi kenyerünket ne vedd el tőlünk ma,
és bocsásd el a mi foglyainkat,
miképpen mi is elbocsátjuk megszálló csapataidat.
És ne vigy minket Szibériába,
hanem szabadíts meg az orosztól. Ámen. (Dornbach Mária)

 

Piros a vér a pesti utcán / összeállította Győri László. – Budapest : Magyar Napló, 2002. – p. 261–262., 337., 365.

Miatyánk

Miatyánk Hruscsov, ki vagy a Kremlben,

Átkoztassék meg a Te neved,

Miképpen Moszkvában,

Azonképpen itt, Pesten is.

Ne vidd el a mi népünket,

De bocsájtsd el a mi fiainkat,

Miképpen mi is elbocsájtjuk

A megszálló csapatokat.

Ne vígy minket Szibériába,

De szabadíts meg az orosztól,

Mert Tiéd az ország és a hatalom,

De nem mindörökké.

Ámen

 

A magyar nép "Miatyánk"-ja

Miatyánk Hruscsov, ki vagy a Kremlben

Átkoztassék meg a Te neved,

Múljon el a Te országod,

Szűnjön meg a Te akaratod,

Miképpen Oroszországban,

Úgy itt a földön is.

A mi mindennapi kenyerünket

Hagyd meg nekünk ma,

És bocsásd el a mi foglyainkat,

Miképpen mi is elbocsájtjuk a ruszkikat,

Akik ellenünk vétettek.

És ne vígy minket Szibériába,

De szabadíts meg minket az orosztól,

Mert Tiéd az ország,

De nem mindörökké.

Ámen.

 

 

Tiszták, hősök, szentek : a magyar nemzet legszebb imái. Budapest : Szent István Társulat, 2009.

 

Tanítók Miatyánkja == Siklós és Vidéke. – 9:22 (1896. máj. 31.). – p. 3.

 

 

 

 

 

---

 

 

 

 

 

 

 

 

Weboldal készítés ingyen

Asztali nézet