MENÜ

Kiss Zoltán honlapja

...

Magam voltam a magam mestere.

Tanulásomban nem volt semmi rend,

de gondolkoztam, s ez sokat jelent,

sokhoz meg könyvekből jutottam közel.

S mivel az ember olykor szenvedő,

s olykor nagyon kell a hitalap,

vallással foglalkoztam néhanap.

[Ki lehet a fordító, hol jelenhetett meg ez a részlet?]

 

Ibsen: Peer Gynt (Sebestyén Károly, 1903.)

Őszintén szólva sohase tanultam,

Saját tapasztalásomon okultam.

A módszeres tanulás csak megárt,

De a ki, mint én, sokat spekulált,

Az sok hiú képzettől menekűl.

Nem kezdtem az eszmélést gyermekűl,

És higyje el, nem kis vesződség

Ily korban már tanulni valamit,

Hogy kicsiségekkel ne bíbelődjék

Az ember s hagyja, mihez nem konyít.

Elkezdtem a történeten,

De csak úgy töredékesen.

Aztán mivel nehéz időben

A vallás is tehet szolgálatot,

Átvettem azt is - nem valami bőven -

S ide jutottam, a hol most vagyok.

A könyv nem étel, azt nem nyelni kell,

Csak annyi jó, a mennyi érdekel.

                                                              

(Patthy Károly, 1918.)

Amint már mondtam az imént,

Csupán autodidaktaként.

Rendszeresen mit sem tanultam;

De gondolkodtam, elmélkedtem,

S mindenből egy kicsit fölszedtem.

Idősb korban fogtam hozzá csak,

Mikor csökönyös már az akarat,

Sort sor után hogy végig szántsak,

Beszedve tücsköt-bogarat.

Históriát csak itt-amott,

Többre időm sohasem jutott;

S mert rossz napokban jó a hit,

Hogy van, kiben az ember bízhatik:

Religiót is vettem hébe-korba;

Jobban csúszik kisebb kortyokba.

Nem falni kell a könyveket,

Azt nézd, javadra mi lehet.

 

(Hajdu Henrik, 1929.)

Dehogy! Rágódtam a szerény

autodidakta kenyerén.

Nem vágytam, hogy tudós legyek,

de tanultam sokat és soktól,

s átrágtam egy kis könyvhegyet.

Későn kaptam bele, hogy lázadt

dühvel magoljak és biflázzak -

ne tömjünk sem gyomrot, sem észt,

mert mindkettő gyengén emészt.

Amennyire ráértem éppen,

a régmúlt zárainak estem.

S mivel a katlan forrva fortyog,

hogy biztosítsam lelkem, testem,

a hit füzéréből is téptem.

Ritkásan csúsznak jól a kortyok.

Kiókumláltam, a betűre

a haszon zápora ledűl-e -                                      

 

(Áprily Lajos, 1940.)

Már említettem is talán:

autodidaktaként csupán,

soha semmit rendszeresen;

de gondolkodtam és tünődtem,

s itt is, ott is gyüjtött eszem.

Idősebb életkorba léptem.

S akkor már nem volt könnyű éppen

betűért rágni könyvlapot,

s kiszedni ezt-azt, itt-amott.

Csak morzsákat szedtem históriából,

mert időmből többre sosem futotta.

S mert jó megfogódzni a hitben

a gondsújtotta és nehéz napokra,

tanultam olykor a vallás tanából,

s így, részletekben, többre vittem.

Betűt ne faljunk hatra-vakra,

nézzük a hasznost, válogatva -                              

 

(Kúnos László, Rakovszky Zsuzsa, 2003.)

Ahogy már említettem Önöknek az előbb,

egyszerű autodidakta vagyok, és semmi több.

Rendszeres tanulmányokat sosem folytattam,

de erős oldalam volt a gondolkodás,

na és hetet-havat összeolvastam...

Viszont későn kezdtem, és tudják, idősebb fejjel

már nem olyan könnyen bírja az ember

végigbogarászni azt a tömérdek

lapot, hogy rájöjjön, hol van a lényeg.

A történelemhez épp csak hozzászagoltam,

az időmből sose futotta többre,

és a nehéz időkben, amikor kell

valami fogódzó, attól kaptam erőre,

hogy olykor-olykor a vallásba kapaszkodtam.

Így könnyebben bevesz mindenfélét az ember.

Nem azért biflázunk, hogy az eszünk jóllakassuk,

hanem, hogy legyen belőle valami hasznunk!

 

 

Weboldal készítés ingyen

Asztali nézet