MENÜ

Kiss Zoltán honlapja

...

Nem haragodnánk, de hartzolnánk

http://epa.oszk.hu/00000/00015/00033/pdf/10szemle03.pdf

 

Sipos Pál: A keresztyén vallásnak és a világosodásnak együtt való terjedéséről. Kiadja, az előszót írta és a jegyzeteket szerkesztette Egyed Péter. (A magyar nyelvű filozófiai irodalom forrásai, 8.) Kolozsvár, Szeged, Pro Philosophia. 2002.

Az ember szeméttermelő állat - mondhatta volna Arisztotelész. Életünk manapság egyre erősödő harc az általunk termelt szemét ellen. Kulturális életünk pedig ősidők óta tartó, soha véget nem érő küzdelem a kulturális hulladék eltakarításáért. A mai tudományos üzem mindenkit rákényszerít a meggondolatlan beszédre. Még a kiváltságosak is gyorsabban írnak, mint kellene, fittyet hányva a mondásra: "minden kihúzott mondat aranyat ér".
Planck szerint "piszok minden, ami nincsen a maga helyén". A kulturális szemét akkor nem szennyezi tehát a környezetet, ha összegereblyézzük. Ezt igyekszik szolgálni például a bibliográfus. Minden szöveg a helyére kerül egy jó bibliográfiában. A sokat fecsegők legszebb büntetése a csendes adatgyűjtés lehetne.
Egy fontos kézirat közreadása szintén a világ kaotikussága ellen hat. A magyar filozófiatörténet egyik jelentős szövegének közreadása olyan, mintha egy összegyűrt papírhulladékot kisimogatva újra világra hoznánk, bárki számára olvashatóvá tennénk az eddig rejtőző szöveget.

Végre! Kétszáz éves adósságot törleszt a magyar könyvkiadás, amikor kiadja Sípos Pál filozófiai esszéjét "A keresztyén vallásnak és a világosodásnak együtt való terjedéséről"... Kezdhetnénk így is könyvismertetésünket, de az elfelejtett filozófus megjelenésének szóló felhőtlen örömünket beárnyékolja a kiadás minősége. Mintha Benkő Samu gondolatainak furcsa beteljesedésével lenne dolgunk a harmadik évezred küszöbén: "Persze Siposnak igazi örömet és elégtételt az jelentett volna, ha gondolatait a nyomtatott betű hordja szét és ismerteti meg szélesebb körben. Ettől kora megfosztotta, de magukat a létrejött gondolatokat nem állt hatalmában elpusztítani." Nyomtatott betű hordja szét Sípos gondolatait, és ez sikeresen el is pusztította azokat. A számítógépes szövegszerkesztőn elkészült könyvet eddig nem ismert mértékben támadta meg a filológusok vírusa: a hanyagság, a felületesség, a pontatlanság. Az első hevenyészett és teljességgel hibás olvasatát "betűhív átírás"-ként adja el a Sípos szerzőtársává előlépő Egyed Péter. S mivel a szöveg tökéletesen egyedi lett, Sípost nem is kellene szerepeltetni a borítón, amit ő maga kér az eredeti kéziratban: "kész is az Iro maga nevezetlen maradni." [Egyed betűhív átírása szerint: nevezetben. (25. p.)] Laponként 20-50 hiba zavarja, teszi értelmetlenné a szöveget, a vírus nem kímél se Istent, se embert, de még Kazinczy Ferencet se. "Az okát noha nem láttyuk is itt mindennek, de kéttség kivül az Isten [Hiányzik: titkába] rejtetett el, és bölts okának kell lenni. (30. p.) Könnyen lehet képzelni melj kéttséges és féltö állapotba volt az a fiatal ember. [Helyesen: a fiatal emberi Nem]
Nem e tájba; midön még a természeti vadság nyers és az elme világosodása éretlen volna ekkor. (56. p.) Bátorkodom ide irni, a mit (talán a Jénai Liter. Zeitungból) vettem ki, nem critica képen, hanem csak azért, mert félek, hogy ha már [Helyesen: más] papirosra tenném, el talál hullani." (69. p.) A kisebb helyesírási pontatlanságokat [Kazinczy mondatában például eredetileg: húllani, stb.] most nem is említjük. Ilyenkor örülhetsz Olvasó, hogy Sípos szövege 40 nyomtatott oldalnál alig terjedelmesebb.
Most pedig lássuk az értelemzavaró hibák sorát:
a hól / a kik (25. p.); hogy alább / leg alább; , de / . Itt; mint hol / mintha; (26. p.); Jo sokat / De sokat; vége, természet / véges természet; mi légyen nem tudjuk / mi légyen az nem tudjuk (27. p.); ez után / leg ottan; kötne volna / kötve ne volna; szem, kéz, lab, / szem, kéz, s. a. t.; végsö esméretünk / véges esméretünk; sötétek / sötétbe; megoszthatatlan / meg oszolhatatlan (28. p.); szokván / szollván; gondolat; e mi légyen / gondol de mi légyen; ki / be; is / és; magával és / magával e (29. p.); figyelmesség / figyelmetesség; miért / mint; kisarjasztatott / kiterjesztetett; szinröl szinre látunk, de / szinröl szinre látunk, és személj szerint esmérünk; ö maga / ö a maga (30. p.); Az Összességnek kezdete végezet nélkül, az ember. / Az istenségnek kezdete végezet nélkül, az Ember.; tornyosodik / kotsosodik; bé hatolva / bé hálolva; állapotban / állatba; esik / essék (31. p.); kötelesség / böltsesség; istenök / értenök; akarnánk és / akarnánk é; már / más (32. p.); tiltónak fa / tiltando fa; soha / soká; bimbokká / bimbokkal; fogyasztani / szaggatni; tseleksszük is / tselekeszszük é (33. p.); nálam lett / nékem kell; magának / magával (34. p.); én magam / a magam; rajtam áll lelki-esméretet tsinálni / rajtam áll abbol lelki-esméretet tsinálni; meljröl / meljtöl; mire ha kegyelem által egyesülünk a belsö ember szerint járunk / mert ha kegyelem által egyesülünk a belsö ember szerint Istennel (35. p.); A mi képzeletünk ötet meg képesitni / A mi képzelésünk ötet meg képesitné (36. p.); másképpen / imé éppen; ?????lag / mulolag; alázatos imádságok, hogy Isten elött kedvesek légyünk / ahitatos imádságok; de mindezeknek, hogy Isten elött kedvesek légyenek (37. p.); egyben / egyszer; A gyarloság köt ugyan a hívekkel / A gyarloság köz ugyan a hivekkel (38. p.); szint / szent; hozhat / akarhat; tudniilik a Valásban némelj állitásokvolnának / tudnillik mintha a Vallásban némelj állitások volnának; leli / lelki; mái / más (39. p.); nyomán / nyomát; Az vagyon az a mélység / Itt vagyon az a méjség (40. p.); számot nem rakohatunk / számot nem tarthatunk; mi egy fontolást / meg fontolást; ezzel a környülállásal / ezek a környül állások; De mi egyéb is lehet / De mi tzél is lehet; is / és; Mig / Még (41. p.); sirathattyuk / sérthettyük; hirtelen / hitetlen; mindig távozunk / mind addig tsak távozunk; kinek lehet / ki nem lehet; nem törvénnyessek azontul / ne is történnyenek azontul; lelke szerint szokok én / Lelke szerint szollok én (42. p.); igazi rendelést / Isteni rendelést; érzi / érti; árthatunk igy másnak / árthatunk egy másnak (43. p.); Isten se szolithat / Isten se szánhat; intézik a gonosz ember / intetik a gonosz ember; jo ohatat / jo akarat; igazságában / igazgatásában (44. p.); voltával / voltárol; terhét el verhetné / terhét el vethetné; mind / nints (45. p.); egy szem törvény esetbe / egy szem fövenyetske; vérszomjasabb / bizonjosabb; vagon / vagyon; el ??? tozza / el intezze; világátal szerint / világát a szerint (46. p.); személjként / személjenként (47. p.); ő tzél / ö tzélja; boldogulása / boldogsága; mértéke rajta / mértéke nem találtatik rajta (48. p.); ???????????? és / fekvését s; ámít az Isten / a mit az Isten; A ki szereti az Istennek urságát / A ki keresi az Istennek országát (49. p.); kivinni / bé vinni; Isten Szottyai vagyunk nem a világjéi. / Isten Sze[n]ttyei vagyunk; nem a Világéji.; Innen támadnak a hasonloságok mi köztünk / Innen támadnak a hasonlások mi köztünk; épül sokszor amaz / épül sokszor az igasság heljett amaz; egyebekel vagyunk / egyebek el vagynak (50. p.); menekelötte haragodnánk / minekelötte hartzolnánk; tartsunk érni / tartsunk e mi; templom rendjébe / termeszet rendjébe; tettszerüleg / tettszhetöleg; fiszeretetet / tiszteletet (51. p.); képzelet / tisztelet; szirének / szivének; egyedül / egyesül; pirkata / pitvara; szokott / szollott; máig / mi is (52. p.); pogányon / szegényen; gondviselö sem / gondviselö szem; érzenök / értenök (53. p.); fel támadtatott a krisztusbann / fel támasztatott a Kristusban; De imé, ha magunkat személjként tekintjük, mi vagyunk mint embernek fiai azok, a kik Sz-töl származtunk, és bünbe születtettünk. / De imé, ha magunkat személjenként tekintyük, mi vagyunk azok, a kik mint embernek fiai testtöl származtunk, és bünbe születtettünk.; el botsátkozott / el botsáttatott (54. p.); hizelkedünk / kételkedünk; hirdettek / hintettek; legföképpen / belsö képpen; elveszett / el rejtett (55. p.); használjátok / tartsátok; oktalanság / Artatlanság; Még / Mig; el rejtezett erö / el rejtetett erö; a lelkeknek Attyát nem mérték / a lelkeknek Attyát nem esmérték (56. p.); világ tsodái / világosodás; ???? / fiui; idáig / ideig; Szabadságnak / Szabadulásnak; Eljött a Szabadság, mey vonzotta a halált, ördögöt és poklot. / El jött a Szabaditó, meg rontotta a halált ördögöt és poklot.; engedi ereszti (57. p.); köt / köz; szeretni / hitetni; Márháját / Mátkáját (58. p.); hajdan / készen; érezzük / értyük; mit látásunk / mi látásunk; zárva hátra (59. p.); akart / akarat; valami / valamig; érzékek / érzések; részek / rétek; nyereség / nyerseség; hogy sulyosabb / leg suljosabb (60. p.); foljtato kapots / foglalo kapots; igy pont / viszont (61. p.); a nagy / a maz; egésztöl / eséstöl (62. p.); érezzük / értyük; Isten fénybe / Istenségbe; tudatlanságára / ártatlanságára; ki teljesedik / bé teljesedik (63. p.); enyészeltetik / engeszteltetik; hasonlatosképpen a Krisztushoz / hasonlatos lészen a Kristushoz; kérnünk / hinnünk (64. p.); Multtára / Multtért; ujak / tsak (65. p.); lakozik / lakozzék; áma / a ma (66. p.); már / mit; világon meg itéli / világot meg itéli; hiszen / lészen; féreg, melj meg nem köt / féreg, melj meg nem hol (67. p.); vége, természetünk / véges természetünk (68. p.)
Nem teljes felsorolásunk végén a fájó helyesírási hibák közül a legsúlyosabbat említjük: gyakrabban írja kisbetűvel az Isten szavunkat e kiadás, mint azt egy keresztyén professzor tenné. A fölösleges lábjegyzetek helyett pedig inkább a Kazinczy-féle pár sor elé lehetett volna valami magyarázó szöveget írni.
A filológusok vírusa megtámadta még az Akadémiai Könyvtár Kézirattárának jelzetét is, talán, hogy az áruló nyomokat igyekezzen eltüntetni, s az ellenőrzés elől megpróbáljon elrejtőzni.
Végül megemlítjük, hogy akik elkeseredtek volna, ne szomorkodjanak: csak ez a "betűhív" kiadás hiszi, hirdeti magáról, hogy ő volna az első. Ez a másik oka, hogy nem a "Végre!" az első szavunk. A valóban betűhív, s valóban első kiadáshoz utasítjuk a Sípos iránt érdeklődőt: A Keresztyén Vallásnak és a Világosodásnak együtt valo terjedéséröl. [Az írás, szerzője - Sípos Pál - szándéka szerint névtelenül jelent volna meg.] In Elmész. Szemelvények a régi magyar filozófiából. Válogatta és szerkesztette: Várhegyi Miklós. (Pannon Panteon, 11.) Veszprém, Comitatus. 1994. 7-40. p.

 

 

Weboldal készítés ingyen

Asztali nézet