Egy irat a nyolcvanas évek elejéről
Hogyan keletkezett?
A Dialógus Békemozgalom pécsi csoportja elleni nyomozás terméke az irat. Ma az ÁBTL 3.1.5. O–18631 jelzetű objektumdosszié 26. oldalán található. Címe: Kivonat: „AC–39” r. szds. SZT tiszt 1982. november 12-i jelentéséből. Pécs, 1982. december 1.
A dokumentumban szereplő személyek:
Walz János: „AC–39” r. szds. SZT tiszt
Gáspár János: a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem [JPTE] pártbizottságának [PB] titkára
Jerszi Lajos: az irat keletkezésének idején százados, a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság III/III. Osztályának tisztje, a „Szorongó” fedőnevű nyomozás vezetője
Gyurcsány Ferenc: a JPTE Tanárképző Karának KISZ titkára
Előzetes megjegyzés:
Gyurcsány Ferenc nem tudhatta, hogy Walz János fedett rendőrtiszt, Walz nem tudhatta, hogy Gyurcsányból valamikor miniszterelnök lesz, Jerszi százados pedig nem tudhatta, hogy a posztszocialista jövő történettudományának (is) dolgozik. Végül Benkő Zsuzsanna nem tudhatta, hogy micsoda (objektumdosszié-termelő) gépezetet keltett életre…
A történet:
Walz János 1982. november 1-jén a JPTE TK „A” épületében (Ifjúság útja 6.) megebédelt. A Dékáni Hivatal vezetőjeként elégedetten bandukolt szobája felé, amikor az ebédlőhöz vezető folyosó falán a Dialógus plakátjára lett figyelmes. A folyosói sürgés-forgásra tekintettel a plakát levételét (letépését, leszaggatását – a nem kívánt törlendő) csendesebb időszakra tervezte elhalasztani, vagyis amikor érdeklődő tekintetek nem zavarják meg munkájában. Merthogy igazság szerint rendőr századosként működött, akinek csak fedő foglalkozása volt az egyetemi elfoglaltság. Később visszatért a színhelyre, de a tett elmaradt, mert a stúdiósok az esti műsorhoz felhasználták a plakátot, amit aztán annak rendje és módja szerint vissza is helyeztek másnap. Fönt virított tehát a plakát, de csak azért, hogy azt Gáspár elvtárs vehesse magához. Személyesen. A plakát innen valahogyan Jerszi századoshoz került. (Az anyag Jerszi szds.-nál van.)
Két céljuk is volt az állambiztonságiaknak a kezükbe került anyaggal: egyrészt a politikai bűn bizonyítása, az elkövető személy beazonosítása; másrészt a politikai fertőzés terjedésének megakadályozása. Míg az első témán rendőrségi írásszakértő dolgozott [1], a mozgalom mégis lábra kapott. A plakátot az ismeretlen személyek újra kitették a faliújságra. Ezt a példányt – korábbi megbeszélés és véleménycsere után – Gyurcsány veszi (tépte, szaggatta – a nem kívánt törlendő) le a faliújságról…
És itt beleütközünk a történész alapvető dilemmájába: nincs az az írásos forrásanyag halmaz, amely elegendő volna ahhoz, hogy átrághassuk magunkat rajta keresztül a múltba. Így-úgy értelmezhető szövegekkel találkozunk, melyeket ilyen-olyan eszközökkel [2] kerekíthetünk történetekké, úgy-ahogy... [3]
Walz jelentésének eredetije sem igazítana el bennünket tökéletesen, de a mi iratunk csak egy kivonat. Talán az aláíró, Jerszi százados szellemi terméke is, amennyiben ő tömöríti az eredeti jelentést. Mindenesetre ahány mondat, annyi kérdés. Miért igazolja a folyosó végigjárása, hogy azelőtt pár órával Gyurcsány, és nem más, vette le a plakátot? Kik vették le Walzzal együtt a levételre reagáló írást? A második, A berlini felhívást [ÁBTL 3.1.5. O–18631 31–32. oldal] viszont Walz vette le, és ő is adta át Jerszi századosnak…
Lehet még sokáig próbálkozni a dokumentum értelmezésével, az, hogy Gyurcsány vette le a plakátot – miként a szakdolgozatával kapcsolatos vád is –, bizonyíthatatlan marad. [Ad absurdum az egész történet akár Jerszi Lajos írói munkásságának része is lehetne.] A dokumentum egyetlen dologról szolgáltat bizonyságot: egy ellenzékiként értékelhető csoportosulás megjelenésével az egyetem vezető funkcionáriusai – köztük Gyurcsány – egyetértésben fordultak szembe. A pártszerű reflexeik azonnal a plakátlevételt tartották jó megoldásnak, érezték, hogy a szocializmust kell megvédeniük ettől az ifjonti mozgolódástól.
Gyurcsánynak két becsületbeli reflexmozdulatát hiányolom: le kellett volna mondania a KISZ vezetői funkcióiról (ez persze utópisztikus elvárás), és mindenképpen meg kellett volna szüntetnie az „írásos Hyde Park”-ját, mely a rendőrségnek tett – az eredeti szándékaitól függetlenül – szolgálatot. Minden terhelő adat, dokumentum eljutott végül Jerszi századoshoz, és aki hozzáért, „mindenki szem a láncban”.
A rendőrök utóélete a dokumentum tükrében
Walz János: akkurátusan utánajárt annak, hogy a Dialógus három fő szervezője, a végzős Benkő Zsuzsanna, Horváth Ágnes és Hosszu Margit hová adott be elhelyezkedési kérelmet – írja Ungváry Krisztián. 1984-es jellemzése pedig így fogalmaz: „A fedőmunkaköréből adódó szakmai feladatokat nagy kedvvel hatja végre. Látja a BM szervek munkájának szükségességét. Folyamatosan figyelemmel kíséri hálózataink munkáját, biztonsági helyzetét. Beosztásánál fogva megfelelő támogatásban részesíti őket tanulmányaik és szociális ügyeik intézésében. Az ’Aggódó’ és a ’Szorongó’ fn. bizalmas nyomozásokban foganatosított akadályozó és korlátozó intézkedések sikeres végrehajtását elősegítette” [http://szigoruantitkos.hu/szt-tisztek/walz-janos-311.html]
Ugyanennek a Walz Jánosnak mond köszönetet Debreczeni József Az új miniszterelnök című könyv előszavában. Walz elmondja neki ugyanis, hogy Gyurcsány körömszakadtáig védi a hallgatók érdekeit.
Jerszi Lajos: nyugdíjasként ímmel-ámmal, kitérően válaszolgat a történet iránt érdeklődő levelekre, de Gyurcsány Ferencnél ő maga jelentkezik mentő tanúként. [4]
Visszaemlékezések:
I. http://www.ustream.tv/recorded/39845401
Gyurcsány Ferenccel beszélget Enyedi Nagy Mihály (2013.10.14 17:08) a MÚOSZ Belpolitikai Szakosztályának fórumán. Az 5. perc után elhangzottak miatt tettem közzé ezt a dokumentumot.
– A 80-as évek második felére tolják át a történetet.
– „Levételben kulcsszerepem” – kulcs semmiképp, de ő volt – nagy valószínűséggel – az a KISZfiú (és nem a pártbizottságos fiúk-lányok), aki levette a felhívást.
– Életszerűtlen butaság, hogy a Dialógus plakát eltűnése miatt bárkit is rapportra hívtak volna.
II. Jerszi Lajos levelei
III. Pesty László: Egy hiteles ember c. filmje = http://www.pestylaszlo.com/filmek_hun.php?video=hiteles.flv
IV. Heindl Péter visszaemlékezése [http://www.ustream.tv/recorded/39845401a hozzászólások között]
„Az 5. perc után Gyurcsány Ferenc arról beszél, hogy ő nem szedett le Dialógus-plakátot a pécsi tanárképző kar kollégiumában. Rosszul emlékszik valamire. Én nagyon határozottan emlékszem, amikor 1983-ban (tehát nem a nyolcvanas évek második felében, illetve a vége felé, ahogy az a szövegben elhangzik) a tanárképzős lányok – azok, akik kirakták a plakátokat – arról számoltak be a Dialógus-összejöveteleken, hogy a Gyurcsány siralmasan, de inkább nevetségesen panaszkodott nekik, hogy mi a francnak rakják ki újra és újra a plakátokat, amikor azt neki kell leszednie, pedig neki ahhoz semmi kedve.”
V. Benkő Zsuzsanna naplója
„Máj. 6. szerda Múlt kedden kiraktam, délben. Délutánra eltűnt…”
Ez az 1982-ből származó naplóbejegyzés nem a Dialógus felhívásáról szól, de jelzi, hogy az „írásos Hyde Park” diszfunkcionálisan működött.
Jegyzetek
1. „A mai napon R. L. társadalmi kapcsolat arról tájékoztatott, hogy a 819-es hálóterem egyik lakója felháborodottan nyilatkozott a békemozgalmi plakátok eltávolításáról. […] R. L. társadalmi kapcsolat tájékoztatása alapján a 819-es szoba lakóinak iratkozási lapját beszerezzük és összehasonlítjuk a békemozgalmi felhívásokkal.” [ÁBTL 3.1.5. O–18631 36. oldal]
„A PB. Titkár közölte az érkezőkkel [budapesti békemozgalmi aktivisták], hogy mint magánszemélyek a hallgatókkal beszélgetést folytathatnak a békéről, a békeharc fontosságáról, a „Dialóg” elnevezésű mozgalmat viszont nem népszerűsíthetik a kollégiumban, mivel azt az ELTE sem ismerte el ezidáig. A mozgalmat Pécsett lejáratta az a felhívás, melyet a kollégium faliújságára ismeretlen tettes kirakott. Ruzsa Ferenc elmondta, hogy ők elhatárolják magukat a felhívástól, legális mozgalmat akarnak, a törvények betartása mellett. […] A beszélgetésen résztvevő személyek felvételi anyagait megvizsgáltam, megállapítottam, hogy „Az ELTE-n megalakult a Béketanácstól független békemozgalom” kezdetű felhívás és Benkő Zsuzsanna kézírása nagy hasonlóságot mutat, ezért azokat írásszakértői vizsgálatra a BM III/III Osztályának megküldtük.” [ÁBTL 3.1.5. O–18631 46. oldal]
Az írásszakértő december 6-án megállapítja, hogy a felhívás szövege „minden kétséget kizáróan Benkő Zsuzsanna kezétől származik”. [ÁBTL 3.1.5. O–18631 61. oldal]
2. A retorikai eszközökre utaltam, amikor a plakát levételének szinonimáit soroltam. Még durvább lenne egy olyan történet, melyben Gyurcsányt tennénk meg a Dialógussal szembeni fellépés fő stratégájának. Ez az abszurditás is kiolvasható a dokumentumokból, hiszen így is fogalmazhatnánk: a titkosrendőrt először a párt ill. a KISZ-szervezetek részéről Gyurcsány Ferenc igazítja útba… És persze hősi múltat is összehozhatnánk a későbbi miniszterelnöknek: az első perctől vitapozícióban volt a megyei rendőrkapitányság képviselőivel… [Vessünk csak egy pillantást a 3. lábjegyzetre, milyen képet sugall a ’rohant’ kifejezés használata...]
3. Ungváry Krisztián például így:
A feljelentés és az ügy nyomozati szakaszba tétele
1983 nyarán Budapesten megalakult a Dialógus-mozgalom. A fővárosból 1982 novemberében több diák Pécsre utazott, hogy az egyetemen propagálja a békekezdeményezést. A rendőrség ekkorra már teljes készültségben volt, mivel a Dialógus elleni nyomozás egy plakátragasztás miatt már november 2-án megindult. Benkő Zsuzsa, a JPTE hallgatója ugyanis november 1-jén a tanárképző kar "A" épületének faliújságjára név nélkül kifüggesztette Az ELTE-n kialakult, a Béketanácstól független békemozgalom című felhívást. Hozzá kell tennünk, a faliújságot "Visszhang" néven a KISZ hozta létre, és Gyurcsány Ferenc KISZ-titkár garantálta, hogy arra elvileg bárki azt függeszthet ki, amit akar, ezzel tehát nem történt semmilyen illegális dolog. Vincze Rózsa tanársegéd mégis azonnal az elhárítótiszthez, Jerszi Lajos századoshoz rohant, akinek jelzése alapján Gáspár János egyetemi párttitkár és hivatalos kapcsolat eltávolította "és eredetiben szervünk rendelkezésére bocsátotta". Az anonim plakátragasztó, Benkő Zsuzsa másnap újabb plakátot tűzött ki, amelyen reagált előző írásának eltávolítására: "Ennek a tájékoztatásnak ez a második példánya. Nem értjük, miért kellett leszedni az elsőt. A mi politikai berendezkedésünk - eddig reméltük - azért legalább ezt lehetővé teszi." Ebben gyökeresen tévedett...
Walz János, a dékáni hivatal vezetője és az AC-39 számú szt-tiszt november 12-én jelentette, hogy "az ismeretlen tettes" az előzőhöz hasonló felhívást függesztett ki a faliújságra, melyet arról eltávolíttatott. Jelentése szerint: "Mindkét anyaggal kapcsolatban megbeszélést folytattunk a kari KISZ-titkárral (Gyurcsány Ferenc), valamint tájékoztattuk az egyetem PB-titkárát, Gáspár Jánost."
Az események lázas munkát váltottak ki a megyei III/III-as osztályon. A megyei osztályvezető már november 2-án telefonon tájékoztatta a központi III/III-2 (ifjúságvédelmi) osztály vezetőjét. A mindenről tudni akaró BM és segítői reakcióit illusztrálja R. L. társadalmi kapcsolat (nevét sajnos nem tudtam azonosítani) besúgása, aki arról jelentett, hogy a diákszálló 819-es szobájának egyik lakója a füle hallatára nemtetszését fejezte ki a plakátleszedés miatt. Jerszi azonnal intézkedett: "A 819-es szoba lakóinak iratkozási lapját beszerezzük, és összehasonlítjuk a békemozgalmi felhívásokkal."
November 16-án elkészült a rendőrfőkapitány állambiztonsági helyettese által jóváhagyott bizalmas nyomozás elrendelése, valamint az ezzel kapcsolatos négyoldalas intézkedési terv is, amelyet a központi III/III-2 és a III/III-B alosztálynak is megküldtek. A BM lelkületére utal, hogy nyomozásuknak, amelynek tárgya a békemozgalom volt, a "Szorongó" fedőnevet adták - nyilván azért, mert a független békekezdeményezésekben részt vevők motívumait felesleges szorongásként értékelték.
Az intézkedési terv rendelkezett a tanárképző kar összes hallgatója kézírásmintájának beszerzéséről, a célszemélyek közötti "tippkutatásról" (azaz kit lehet esetleg beszervezni besúgónak). Ellenintézkedésként a bomlasztást és a pozitív irányú befolyásolást jelölték meg. Ezen a ponton érhető tetten a BM és a KISZ, valamint az egyetemi "hivatalos kapcsolatok" szoros együttműködése. Az intézkedési terv szerint: "beszélgetést folytatunk az intézményben lévő hivatalos és társadalmi kapcsolatainkkal, felkérjük őket arra, hogy a felhívással kapcsolatban ellenpropagandát fejtsenek ki".
4. Érdemes lenne végignézni, mikor szólaltak meg a rendszerváltozás után a régi állambiztonsági emberek. Kiknek az érdekében meséltek a múltról, illetve mely esetekben bújtak a hallgatás fala mögé.
Ezzel összefüggésben (is) egyetértek Vonyó József zárógondolatával: „ma még lehetőség van interjúkat készíteni e folyamatok részeseivel, szereplőivel, annak érdekében, hogy soha nem dokumentált jelenségeket is rekonstruálni tudjunk.” És persze a rekonstrukció akkor is konstrukció marad: így-úgy, ilyen-olyan, úgy-ahogy…
Irodalom:
Bilecz Endre: A hálózat örök? = http://gondola.hu/cikkek/69912 [2010. február 23. 11:57]
Debreczeni József: Az új miniszterelnök. Budapest : Osiris, 2006.
Kiss Zoltán: Gyurcsány esete a pécsi Dialógus-csoporttal = Magyar Nemzet, 2006. november 14. p. 5.
Ungváry Krisztián: Egy eljárás genezise: a Dialógus Pécsett = Élet és Irodalom, 2007. május 18.
Vonyó József: Erjedés és lefojtás – 1980–1985 : adalék az MSZMP-ben zajló folyamatok természetrajzához. In uő.: Egy monolit rendszer árnyalatai : tanulmányok Magyarország 1945 utáni történelméről. Pécs : Kronosz, 2012. p. 124–171.
Kovács Zoltán [szerkesztő-riporter]: ARCKÉPCSARNOK: Dr. Vonyó József – A pécsi politikai rendszerváltás története 1987–1990. március (dokumentumfilm-sorozat VII. rész) http://baralib.hu/video/22569
Kovács Zoltán [szerkesztő-riporter]: ARCKÉPCSARNOK: Dr. Heindl Péter – A pécsi politikai rendszerváltás története 1987–1990. március (dokumentumfilm-sorozat VI. rész) http://baralib.hu/video/22570
Kiss László: Ügynökmese. Pécs : Kódex nyomda, 2016. 442 p.
63.: a plakátlevételről okos-ironikus szöveg. A Gyurcsány-féle faliújságra viszont nem vonatkoztatható, annak sajátos "játékszabályai" miatt.
---