https://drive.google.com/drive/folders/1BpZ8PP-OnnxzK8wVGeREoCP6hcL6HMHH?usp=share_link
11 év után szépen tördelve a Sétatér című folyóiratban.
Egy szakdolgozat margójára
Jelen cikk két hipotézist vizsgál, és egy állítást fogalmaz meg Gyurcsány Ferenc szakdolgozatával kapcsolatban: 1. Gyurcsány Ferenc becsületesen írta meg szakdolgozatát. 2. Gyurcsány Ferenc sógora dolgozatát plagizálva nyújtotta be saját szakdolgozatát, ezért még 1990 előtt kilopta az egyetemről, hogy eltüntesse a hozzá vezető nyomokat. Az állítás pedig így hangzik: Gyurcsány Ferenc úgy szerzett diplomákat, ahogyan Schmitt Pál doktorit: kihasználta azokat az előnyöket, amelyek a státusából fakadtak.
Induljunk ki először abból, hogy Gyurcsány Ferenc becsületesen megírta a szakdolgozatát. Rövidre is zárhatjuk a gondolkodást, és előtérbe helyezhetjük a véletleneket. Első hipotézisünk mellett ugyanis könnyen érvelhetünk, mást sem kell tennünk, mint a véletlenekre hivatkozunk, valamint szentírásnak vesszük az egyetemi bizottság jelentését: „A vizsgálat lezárult, felejtse el!” Véletlen tehát, hogy négy évvel Gyurcsány Ferenc előtt a sógora ugyanezzel a címmel írt értekezést. A sógora által összegyűjtött anyagok alapján ő sem valamelyik történelmi borvidék, hanem a Balaton-felvidék szőlészetét és borászatát választotta szakdolgozati témául. Véletlen, hogy a borászatról szinte semmit nem írt, mint ahogy véletlen az is, hogy Rozs Szabolcs dolgozatában a 35. oldal után esik szó a borászatról. Véletlenek a lapszámi egyezések is. Véletlen, és csak a Rozs Szabolccsal való lelki rokonság eredménye a szakdolgozatok lírai jellegű bevezetése is. Véletlen, hogy a szakdolgozatának a saját példánya elveszett. És végül véletlen az is, hogy a beadott példány is elveszett több ezer közül.
Most pedig folytassuk a második hipotézis második részével! A szakdolgozat kilopásának gondolata a DK elnökének környezetéből származik. Molnár Csaba a jobboldal szervezett tolvajakciójáról beszél április 10-én. Május 1-jén ezt a vádat tovább konkretizálja és mélyíti Gyurcsány Ferenc: csinálnak ha kell bizonyítékot, ha kell, csinálnak hamis tanút, aztán elővesznek a sublótból egy senki által nem látott, nem lepecsételt, nem iktatásba vett dolgozatot, és azt mondják, hogy annak az oldalszámai megegyeznek egy bírálattal. Rágalmazza a Célpont műsorát, Rozs Szabolcsot, és más alkalommal Lengvárszky Attilán keresztül a PTE-t. Védekezése egy irányba mutat: egy jobboldali összeesküvés áldozatának mutatja be magát. Ez a védekezés omlik össze 2012. május 15-én, amikor a PTE közreadja a szakdolgozatok ügyével foglalkozó bizottságok jelentéseit. Ez a diplomamunka az 1999–2000-ben végzett állományrevízió, vagyis darabonkénti listázott ellenőrzés alapján a nyilvántartott 1827 darab tétel között – két másik szakdolgozattal együtt – már nem volt megtalálható. A leltárt végző könyvtáros sorba rendezte az 1990-es bibliográfia alapján a szakdolgozatokat, és egy nagy H betűvel (hiányzik) jelezte a bibliográfiában az állományból hiányzó tételeket. Gyurcsány Ferenc diplomamunka-címe mellett ekkor már egy „H” betű jelzi, hogy hiányzik. Az eltűnés legkésőbbi dátuma tehát 2000, amikor még nincs az a megátalkodott jobboldali, aki ártani akarna szegény jó Gyurcsány Ferencnek. A legkorábbiban viszont téved az egyetemi bizottság. A szóban forgó diplomamunka az 1990-ben készített, az 1971–1989 közötti időszakban a JPTE Tanárképző Karán elfogadott szakdolgozatok bibliográfiája szerint abban az évben a jogelőd intézmény tanszéki állományában ténylegesen megvolt. Nem igaz ugyanis, hogy 1990-ben azért, mert ebben az évben jelent meg a bibliográfia, még meg kellett lennie a szakdolgozatnak. Van saját emlékem is 1986–1987-ből, ekkor már dolgoztak a témán a könyvtárban, de ami ennél fontosabb, és talán különösebb érvelés nélkül is belátható: 1990-ben már csak cédulán léteztek a szakdolgozatok (köztük Gyurcsányé), az is elég volt, hogy bekerüljenek a bibliográfiába, amely majd tízezer tételes, 3 kötetes, mutatókkal ellátott, több éven keresztül készülő munka volt. A tanszékekről kerültek a könyvtárba a dolgozatok, itt a könyvtárosok bibliográfiai leírást készítettek róluk, majd útjuk a folyosói szekrényekbe vezetett. Megdől tehát a DK újabb védekezési kísérlete is: Vadai Ágnes elmondta, hogy a vizsgálat alapján Gyurcsány szakdolgozata 1990 és 2000 között tűnt el a pécsi egyetemről, vagyis azután, hogy elköltözött a városból, de még azelőtt, hogy politikusnak állt. „Aki azt állítja, sejteti vagy sugallja, hogy Gyurcsány Ferencnek köze volt a dolgozat eltűnéséhez, bíróság előtt fog felelni és kártérítést fog fizetni” – húzta alá. Hipotézisem szerint még pécsi főkiszes korában, 1990 előtt tüntette el a saját dolgozatát. Valószínűnek tartom, hogy a könyvtárból szerezte meg valahogyan, mert kizárom, hogy bárki célirányosan képes lenne több ezer dolgozat közül a sajátját megtalálni, amikor még azt se tudhatja, melyik szekrényben keresse, a szekrényekből pedig csupa fekete gerincű munka mered rá, mint azt a Célpont felvételein láthattuk. Minden más eltűnési úthoz lottóötösnyi véletlenre lett volna szükség (mint azt Kálmán Olgának ő is hangsúlyozza!), és ha megmaradunk a Gyurcsányék által fölvetett „lopási teóriánál”, akkor csak az lophatta el a szakdolgozatot, aki tudta, hogy az plágium eredménye. Ez pedig – a bibliográfia 1990-es megjelenése előtt – csak és kizárólag Gyurcsány Ferenc lehetett.
Most pedig térjünk rá a második hipotézis első részére! Ismét az egyetemi bizottság tévedéséből induljunk ki! A sajtóban taglalt, azonos című szakdolgozatok kapcsán általánosságban elmondható, hogy a felsőoktatási intézményekben bevett gyakorlat volt – és néhány tanszéken a mai napig alkalmazzák –, hogy az oktatók több éven keresztül kiajánlottak azonos témajavaslatokat a hallgatóknak, akik ezt követően gyakran szó szerint ugyanazt a címet adták diplomamunkájuknak, amit az oktató leírt javaslatként. Ez magyarázza az esetlegesen előforduló azonos dolgozatcímeket. [Csak közbevetjük: Gyurcsány Ferenc egyáltalán nem ezzel magyarázkodott!] Egy azonos témát ugyanakkor számos módon fel lehet dolgozni, meg lehet közelíteni. A sajtóra (ATV) alapozott és általánosságban megfogalmazott szöveg súlyos tévedést tartalmaz arra az időszakra nézve, amelyben Gyurcsány Ferenc végezte tanulmányait. Ehhez a már emlegetett bibliográfiát kell tanulmányozni, és a következőket állapíthatjuk meg:
1. Kétszer fordul elő címegyezés, mindkét esetben rokonok írtak azonos címmel szakdolgozatot.
2. Egy baranyai főiskolán bizonyosan nem ajánlották ezt a témát: „A Balaton-felvidék szőlészete és borászata”.
3. Természetesen nincs is harmadik szakdolgozat, amelyik ezt a témát dolgozná fel!
Most pedig nézzük a címegyezést! Ez az a pont, ahol nem feltételes módban, hanem állításként fogalmazhatjuk meg: Gyurcsány Ferenc bizonyosan lopta a címet sógorától. Nincs ugyanis az a Rozs Szabolcséknál talált szakirodalom, amelynek alapján a címben szereplő földrajzi név magától értetődőként jelentkezne, mintha azt egymástól függetlenül egy lottóötösnél nagyobb eséllyel véletlenül fogalmazhatná meg a két sógor! A Balaton-felvidék kategória három történelmi borvidéket takar: a Badacsonyit, a Balatonfüred-csopakit és a Balatonmellékit. Mindegyik szakkönyv e három elnevezést használja, még véletlenül sem sorolva őket egy magasabb nemfogalom alá. A földrajzi tanulmányokat végző Rozs persze kitalálhatott ilyen címet anyaggyűjtése alapján.
Most nézzünk körül képzeletben a Rozs család könyvespolcán. Rozs Szabolcs szerint csak a szakdolgozata volt ott, más szakirodalom semmi. Gyurcsány Ferenc még kéziratokra is emlékszik: Szakkönyv, beszámoló, kézirat (ATV)… Aha. Már mindenre emlékezik határozottan, mindössze a szakdolgozatról beszél végig feltételes módban. A Célpont adásából kimerevítettem egy képet, amely a 7 oldalas bibliográfia első lapját tartalmazza. Ennek alapján leírtam néhány bibliográfiai tételt, amit a becsületes dolgozatíró, Rozs Szabolcs használt. Kizárt, hogy pl. a Hidrológiai Közlöny érdekesebb számai a Rozs család könyvespolcán heverjenek, várva arra, hogy a leendő sógor is földolgozza őket. Gyurcsány az ügyvédjén keresztül minden újságírói tévedésbe igyekszik belekötni. Legutóbb egy újság nem feltételes módban írta: használhatta. De az talán ismét egy orbitális véletlen lenne, ha nem látta, nem használta, és mégis ugyanazt a címet adta, magától, saját kútfőből, mint Rozs Szabolcs. Az pedig már a véletlenek véletlenje lenne, hogy a saját maga által adott ugyanazon címről megfeledkezve, a borászat témájával mégsem foglalkozna.
Most röviden időzzünk el a bibliográfiai leírásoknál! [A JPTE TK-n elfogadott szakdolgozatok bibliográfiája 1971–1989. I–III. Pécs, 1990.]
Földrajz Tanszék
1272. Rozs Szabolcs: A Balaton-felvidék szőlészete és borászata. - Pécs, 1980. 2, 60, 7 p. : ill., 7t., 3 térk.
Technika Tanszék
7959. Gyurcsány Ferenc: A BAlaton-felvidék szőlészete és borászata. - Pécs, 1984. - 35 p.
A bibliográfiai leírások alapján Rozs dolgozata gondos munka, illusztrált, 7 oldalnyi bibliográfiával, míg Gyurcsányé: „35 p.”
Kezdjük újra: Gyurcsány Ferenc bizonyosan koppintotta Rozs dolgozatának a címét. A szakdolgozatok bibliográfiája szerint nincs mérhető mennyiségű irodalomjegyzéke. Érdekes módon átvette ugyan a címet, de a borászatról annyira keveset írt, hogy az a bírálónak is feltűnt. Adatokat – a bíráló számára feltűnő módon – csak 1978-ig tartalmaz. Ahol Rozs ellenkező véleményeket idéz, ott Gyurcsány bírálója azt írja: a 11. és 12. oldalon ellentmondásosan ír. A nyári csapadékmennyiség adataival érdekes módon Gyurcsány sem számol, csakúgy, mint Rozs. Rezisztenciáról beszél anélkül, hogy mire lennének rezisztensek a szőlőfajták. A lapszámi egyezéseket az egyetemi bizottság is megerősítette, tehát joggal állítható, hogy Gyurcsány Ferenc szakdolgozatának a bírálata ráillik Rozs Szabolcs szakdolgozatának első felére.
Végül vegyük szemügyre ezt az egész szakdolgozat ügyet az ifjú Gyurcsány oldaláról a Debreczeni-könyv alapján: A főiskolás életformába hamar beilleszkedik. „Nagyon-nagyon sok buli van és nagyon kevés tanulás. […] Szóval függetlenített kari KISZ-titkár leszek. A kari KISZ-bizottság két helyiségből áll. Egy nagyobb helyiségből, mindenki ott tobzódik, és van egy kisebb helyiség, a titkár saját irodája fotellel, íróasztallal. Ugyanúgy ott vagyok egész nap a főiskolán, a hallgatói státusom annyiban változik, hogy egyéni levelező leszek, és nem kell bejárnom az órákra. […] Ezt csinálom éjjel-nappal. Igen, belépek a pártba is. Mondhatni, automatikusan együtt jár a KISZ-bizottsági tagsággal, hogy oda felvesznek.” Ez pedig a Rádai Eszterrel való beszélgetéséből: jó Köpeczi Béla miniszter utasította el a kérvényemet. Végül azt engedte meg, hogy negyedéves főiskolai hallgatóként úgy jelentkezzem a közgázra, mintha már diplomás lennék, hogy másoddiplomásnak számítsak, ne kelljen felvételiznem, pedig a diplomát csak júniusban szereztem meg.
Nem járt be órákra, még a tanítási gyakorlatot is megzavarta a komoly KISZ-„munka”. Az egyik tanára sose látta. Mind Gyurcsány, mind a mellette tanúskodók oldaláról fölmerül a trükközések elismerése, még a két tévécsatornának kétféleképpen nyilatkozó tanár mindkét szövegében is. Olvashattam, használhattam, sok KISZ-munka, egyéni levelező, jó Köpeczi elvtárs, telefonok a pártbizottságról, a tanár, aki nem látta... minden egy irányba mutat. És tegyük ehhez hozzá, amit Kálmán Olgának mondott: […] a mama papírokat mutogatott […] hogy nekem az anyósom adja-e a kezembe például, mert mondom, a csudába most már szakdolgozatot kell írni […] rohanni kell, mert ebből baj lesz.
Manapság tényleg baj van, de Gyurcsány Ferenc kezében a megoldás. Nézzük tehát a szakdolgozat keresésének történetét. Keresi az egész család, szegény Gyurcsány majdnem leesik a létráról... Ebből arra lehetne következtetni, hogy soha ki nem dobta szándékosan. Mégis leáll a kereséssel, amikor pedig ezen múlhat a becsülete. Vadai szerint, ha véletlenül valami előkerül, az se az, aminek látszani fog. Vége, nem keresik, nincs... Aha.
Legvégül nézzük meg, ki mindenkit hurcolt meg, rágalmazott Gyurcsány a nagy védekezés közben ahelyett, hogy egyszerűen előadná a saját példányát:
1. A HírTV-t, különösen a Célpont című műsort csalással vádolja.
2. A PTE-t, különösen Lengvárszky Attilát.
3. A Rozs családot
4. Rozs Szabolcsot, aki lehet, hogy a balatoni éjszaka ismert fiúja, de kétségtelenül becsületes és ötös szakdolgozatot alkotott.
5. Régi tanárait, köztük régi elvtársait. (A Technika Tanszék elvtársias légkörét nem is említjük itt.)
6. Minden becsületes embert, aki tisztességesen megírt diplomamunkával szerzett magának diplomát. Védekezés közben ugyanis oda jutottak a baloldali szakértők, hogy a szakdolgozatok csak összeollózott papírhalmok, amelyek nem is érdemesek a megőrzésre.
7. Egyes újságokat az ügyvédjén keresztül.
8. A DK-s elvtársainak se lehet könnyű. Jó Vadai Ágnes végigvitatkozza a tévé-csatornákat, az MSZP pedig finoman el próbál határolódni: „védje meg magát, nincs kettős mérce, bízunk benne, sikerül megvédenie magát...”
9. És a végére hagyom a magyar társadalom tagjait, benne magamat: ilyen ügyekkel foglalkozunk ahelyett, hogy végre az ország problémáival (aminek nagy részét Gyurcsány Ferenc kis tatárjárásának köszönhetjük) törődnénk.
Ki is mondta? „Hazug, csaló, silány ember...” Rendesen kiosztotta Gyurcsány Ferenc március végén Schmitt Pált plágiumügye kapcsán. A volt miniszterelnök szerint Schmitt silányabb ember, mint a többi magyar és arra buzdított, hogy az emberek fejezzék ki vele szembeni nemtetszésüket és megvetésüket.
Kiss Zoltán
(könyvtáros)