MENÜ

Kiss Zoltán honlapja

...
 

 

„A Hamlet prológja nem maradt ránk – én, íme, megpróbáltam rekonstruálni a darabból:

Ma zord világot ábrázol színünk,

Vér karminába mártott az ecset,

S egy-két napos foltot ha rávetünk,

Az is Hekáte színével szegett.

Ez estén minden csillagzat setét,

Amely virrasztja szörnyű végzetét

Ködös Helsingör ifjú hercegének,

Kit bölcs Hamletnek mond egy régi ének.

Bölcs Hamlet itt lelke tükribe

Vizsgálva annyit nézeget bele,

S magát gyötörve oly mélyen kutat:

A tört lap végre őrültet mutat.

És akkor seprű és királyi bor

El nem választhatóan egybe foly,

És bűnhődvén a bíboros bitor,

Bűnné lesz az erény, mely bűnt torol,

Mert rongy világunk rongy törvénye ez:

Önterhitől rogy sírba a nemes. (Móra Ferenc: A csoda. A Hamlet-előadás bevezetése.)

 

Párhuzamok

 

„Gyakran a meggondolatlan sikeres, nem a körültekintő...” (Manilius: Astronomica, IV. 95–99)
Montaigne: Ítéletünk bizonytalanságáról. In uő.: Esszék I. Pécs : Jelenkor, 2001. – p. 354–360. [360]
„Mert tudni kell, hogy egy meggondolatlan
Tett néha jól segít, midőn derék
Tervünk hanyatlik” (V.2.)

 

 

„Isten igazságossága és hatalma elválaszthatatlan. Hasztalanul könyörgünk közbenjárásáért gonosz ügyben.”
Montaigne: Az imákról. In uő.: Esszék I. Pécs : Jelenkor, 2001. – p. 396–406. [397]
„Fölszárnyal a szó, eszme lennmarad:
Szó eszme nélkül mennybe sose hat.” (III.3.)

 

 

„Röviden, nem tudok olyant elképzelni, amire a szokás nem képes avagy ne volna képes...”
Montaigne: A szokásokról... In uő.: Esszék I. Pécs : Jelenkor, 2001. – p. 145–164. [153]
„Hamlet: Nem érzi e fickó, amit csinál, hogy dalol, midőn sírt ás?
Horatio: A megszokás közönyössé tette iránta.” (V.1.)

 

 

„Így rejti minden lélek azt, mit érez, / ellenkező ruhába, hófehéret / gyászához öltve, gyászost öröméhez.” (Petrarca, CII.)
Montaigne: Miként sírunk és nevetünk ugyanazon dolgon. In uő.: Esszék I. Pécs : Jelenkor, 2001. p. – 299–302. [299]
„...ezek,
Valóban, látszanak, mert játszhatók;
Az enyém belül van, és nem látja szem,
Csak dísze és boglára gyászmezem.” (I.2.)

 

 

„Plutarkhosz szerint is annak idején az ifjabb Cato halálának okát Caesartól való félelmében látták; amin joggal bosszankodik; és elképzelhetjük, mennyire felháborítják azok, akik a nagyravágyásban látják az okot.”
Montaigne: Az ifjabb Catóról. In uő.: Esszék I. Pécs : Jelenkor, 2001. – p. 294–298. [296]
„Rosencrantz: Úgy fenséged nagyravágyása teszi azzá; szűk a szellemének.
Hamlet: Ó, boldog Isten! Egy csigahéjban ellaknám...” (II.2.)

 

 

„Valóban azt hiszem, hogy azok a képek és hasonlatosságok ijesztőek, amelyekkel körülvesszük, s amelyektől jobban félünk, mint tőle magától...”
Montaigne: Bölcselkedni annyi, mint megtanulni meghalni. In uő.: Esszék I. Pécs : Jelenkor, 2001. – p. 110–130. [129–130]
„Talán álmodni: ez a bökkenő;
Mert hogy mi álmok jőnek a halálban,
Ha majd leráztuk mind e földi bajt,
Ez visszadöbbent.” (III.1.)

 

 

„(...)ez vérfertőzés, és ha nem törődnek vele, félős, hogy közbajba torkollik.”
Tacitus: Évkönyvek. (XII.5.)

 

 

„Aztán így szólt a balján állókhoz. Távozzatok tőlem átkozottak az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült.
Éheztem ugyanis, de ennem nem adtatok,
Szomjaztam, de innom nem adtatok,
Vándor voltam, de be nem fogadtatok,
Mezítelen, de föl nem ruháztatok,
Beteg voltam és börtönben, de föl nem kerestetek.” (Mt.25,41–43)
„Laertes: Övé az írás?
Király: Hamleté. <<Mezítelen>> -
S itt egy utóiratban: <<Egyedül>>” (IV.7.)

 

 

„Amint tehát egynek bűnbeesésétől büntetés szállt minden emberre, úgy árad minden emberre életadó megigazulás egynek igaz volta miatt.” (Római levél, 5.18)

 

 

Nincs titok, amely ki ne tudódnék (Lukács, 8, 17)

Rút csíny nem marad,

Borítsa bár egész föld, föld alatt.

 

 

Tellér Gyula: A történelem főutcáján. II. kötet.

20.: „óh kárhozat, hogy én születtem helyretolni azt" - (...) ezen a ponton úgy tűnik, mintha Hamlet monológja egy másik monológ visszhangja lenne: "Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár, mindazonáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te”

 

Készen kell rá lenni
„Ti is legyetek készen, mert amely órában nem vélitek, eljön az ember Fia.» (Luk. 12 , 39.)

 

[Az origó fórumán 2005-ben Bolgolam nevű felhasználó sok párhuzammal segített.]

„Fölszárnyal a szó, eszme lennmarad:
Szó eszme nélkül mennybe sose hat.” (III.3.)
„Ha tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy atyádfiának valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb atyádfiával, és csak azután térj vissza, s vidd fel ajándékodat.” (Mt.5,23–24)

 

 

Hiába oltja be az erény e mi vén törzsünket, megérzik rajtunk a vad íz. (III/1)
„A kereszténység leglényegesebb feladata az volt, hogy az emberrel veleszületett barbárságot mérsékelje a szelídség túlzott ideáljának elültetésével…” (Nietzsche)

 

Mert ki vigyáz, ki meg szunnyad:
Így foly le a világ. (III/2)
Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! (Lk.22,46)

 

 

mert nincs a világon se jó, se rossz; gondolkodás teszi azzá. (II/2)

„Mert az Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele, mert megszentelődik az Isten igéje és a könyörgés által.” (1Tim.4,4)

 

 

Én atyádnak szelleme vagyok;

Kárhozva, éjjel bolygnom egy korig,

S nappal bezárva lenni láng között,

Míg földi létem undok bűne mind

Kiég s letisztul. Csak ne voln tilos,

Börtönlakom titkát elmondani:

Olyat fedeznék föl, hogy legkisebb

Szavára lelked hánytorogna fel,

Megfagyna ifju véred, s két szemed,

Köréből, mint csillag szökellne ki,

Szétválna fürtbe kondorult hajad

S élére állna minden szál külön,

Mint tüske-állat zörgő tollai:

De ily örök jelenés nem való

Hús-vér füleknek. (I/5)

– De mondd csak, a testi halál után a lélek számára semmiféle büntetést nem hagysz?

– Dehogynem – válaszolta a Filozófia –; ráadásul igen súlyosakat. Úgy gondolom, hogy ezeknek egy része gyötrelmes megtorlásként, másik része irgalmas megtisztításként lesz kiróva. De erről értekezni most nincsen szándékomban. (Boethius: A filozófia vigasztalása)

 

 

 

Vers – próza.

 

Hugo, Victor: Shakespeare. Budapest : Gutenberg, [1929.] 352 p.

113.: (...)később helytelenítették Shakespeare-nél, hogy keveri a verset a prózával (...)

184.: Költészetének olyan az illata, mint a méznek, amelyet hontalan méh csókolt össze a virágokon. Hol próza, hol vers. Minden forma megfelel neki, hiszen csak arra jó, hogy a gondolat edényeivé tegye őket.

 

 

[Miután Edgar prózáról versre vált:]
„Gloster: De úgy tetszik nekem,
Hangod megváltozott, s jobban beszélsz
És jobbat, mint előbb.
Edgar: Csalódol; én miben sem változám,
Csak öltözetemben.
Gloster: Mégis, mintha jobb
Beszédű volnál most.” [Lear király (IV.6.)]

 


„Polonius: Engem ugyse, fönséges úr, jó szavalás; jó hangsúllyal
és kellő mérséklettel.” (II.2.)

 


"Horatio: Rímelhetett volna, fönség." (III.2.)

 

 

„Casca [prózában]: Ég veletek!

Brutus:  Mi lomha fickó vált ebből? Tüzes,

Fürgenc fiú volt iskolás korában.

Cassius: Az ő ma is, ha végrehajtani

Kell nagy s nemes merényeket, noha

E lomha képet öltözé magára;

E durvaság a mártás ép eszén,

Mely a gyomort készíti, hogy szavait

Jobb ízűen költhessük el.” [Julius Caesar (I.2.)]

 

 

„Lysander: Úgy nyargalá meg prológusát, mint egy szilaj csikót:

nem bírta megállítani. Jó tanulság ez, fönséges úr, nem

elég csak beszélni, helyesen is kell.” (Vígjátékok, 1972. 329.)

 

 

 

„Shakespeare váltakozó vers- és prózahasználata bonyolult és izgalmas téma, a Shakespeare-irodalom hatalmas tömegében mégsem került eddig alapos tárgyalásra.”

Steiner, George: A tragédia halála. Budapest : Európa, 1971. 373. p. [226]

 

 

„Puskin a vers és a próza váltakoztatásával köztudottan a Shakespeare-tragédiák poétikai modelljét követi.”

Pálfi Ágnes: Puskin-elemzések. Vers és próza. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1997. 205. p. [133]

 

 

A vers és a próza viszonya. In Shakespeare, William: Hamlet, dán királyfi. A kötetet szerkesztette, a mű eredeti angol szövegét, fordítását sajtó alá rendezte és a jegyzeteket összeállította Fabiny Tibor. (Matúra klasszikusok, 7.) Budapest : Ikon, 1993. 256. p. [19]

 

 

Pethőné Nagy Csilla: Irodalomkönyv 9. Bp. Korona, 2002. 491. p. [358]

"vers és próza

A Hamlet egyik szembetűnő sajátossága, hogy hősei egyes helyeken versben, máshol prózában beszélnek. (...) Például, amikortól Hamlet őrültnek tetteti magát, nyelvhasználata is megváltozik, felvett szerepéhez igazodik. Mindazokkal prózában beszél, akik ki akarják fürkészni szándékait. Ugyanakkor önmagához kíméletlen őszinteségű monológjai mindvégig versbeszédek, blank verse-ben íródtak."

 

 

Szele Bálint: "Minden mű a saját kora gyümölcse." Eörsi István az újrafordítás buktatóiról és a magyar Shakespeare-ről. Interjú a Shakespeare-fordító Eörsi Istvánnal (2005. február 18.)

„Milyen fogásokat alkalmaz a szöveg átpoetizálására? Hogyan érezteti, hogy a vers vers, nem pedig próza? A sort, a mondatot, vagy valamelyik nagyobb egységet tekinti alapegységnek?

Nem kell azt "éreztetni." Nem célom, hogy átpoetizáljak bármit is. Ami költői, azt igyekszem költőien visszaadni. A vers vers-mivoltát úgy érzékeltetem, hogy verset hozok létre. Az alapegység számomra nem a sor, vagy a mondat, hanem valamely gondolat vagy érzés, bármekkora helyet foglal is el. A soráthajlást is szívesen alkalmazom, ha az eredeti szöveg is szívesen alkalmazza.”

 

 

Szeget szeggel. (1972. Magyar Helikon. IV. kötet.)

698.: A külső ellentmondások között, nem számítva a nyilvánvaló elírásokat, másolási pontatlanságokat, a legfeltűnőbbek a darab formai törései; így pl. a III. felvonás I. színében a herceg költői szárnyalású szavait és a darab nagy drámai feszültségű párbeszédét Claudio és Izabella között a herceg visszatérte után hirtelen próza, mégpedig a legmodorosabb reneszánsz-kori udvari próza váltja fel.

 

 

XVI. Országos Tudományos Diákköri Konferencia humán tudományok szekciója. A dolgozatok tartalmi kivonatai. Budapest : ELTE, 1983. 357 p. [137]

XVI. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Humán Tudományok Szekciójának rendezvényei. ELTE, 1983. 56 p. [38]

 

 

Pethőné Nagy Csilla: Irodalomkönyv 9. Budapest : Korona, 2002.

358.: A Hamlet egyik szembetűnő sajátossága, hogy hősei egyes helyeken versben, máshol prózában beszélnek. A verses vagy prózai kifejező forma a jellem, a hangulat vagy a drámai helyzet követelményei szerint alakul. Például, amikortól Hamlet őrültnek tetteti magát, nyelvhasználata is megváltozik, felvett szerepéhez igazodik. Mindazokkal prózában beszél, akik ki akarják fürkészni szándékait. Ugyanakkor önmagához kíméletlen őszinteségű monológjai mindvégig versbeszédek, blank verse-ben íródtak."

 

 

Módszertani kézikönyv az irodalomkönyv 9-12. és az irodalomtankönyv a szakközépiskolák számára 9-12. című tankönyvcsaládhoz / Pethőné Nagy Csilla. - Budapest : Korona Kiadó, 2005. 371 p.

 

 

http://www.e-lap.sk/modules.php?name=News&file=print&sid=309

A blank verse" jambikus ritmusát időnként próza váltja fel (pl. az alsó társadalmi rétegek, a sírásók jelenetében, a Rosencrantzot és Guildensternt leleplező párbeszédben, a színészekkel való kötetlen beszélgetésben stb.).

 

 

 

http://olvasokucko.tvn.hu/nyomtat/hamlet_elemzes_ny.html

A blank verse" jambikus ritmusát időnként próza váltja fel (pl. az alsó társadalmi rétegek, a sírásók jelenetében, a Rosencrantzot és Guildensternt leleplező párbeszédben, a színészekkel való kötetlen beszélgetésben stb.).

 

 

Berzeviczy Albert: A természetfölötti elem Shakespeare színműveiben. Budapest : Franklin, 1910. 192 p.

48-49.: [Shakespeare Calibant] mindig metrikus formában szólaltatja meg, holott színműveiben a durvább fajú vagy bohózatos alakok rendesen prózában beszélnek.

 

 

 

Wood, Michael: Shakespeare nyomában. Pécs, 2008.

245.: A Hamletben S. a monológokat használja arra, hogy a közönséggel szembeállított magányos szereplő által kifejezze legbelsőbb gondolatait. És Hamlet nyelvhasználata hatásosan jellemzi a főszereplő lelki beállítottságát: nyugtalan, izgatott, tűnődő, mindig mozgásban van. (...)

Talán egyetlen más műalkotást sem magyaráztak még annyit, mint a Hamletet. Személyiségábrázolásban és az introvertáltság bemutatásában a modern kori kritikusok nem kevesebbet látnak, mint "az ember feltalálását", pedig egy bizonyos szinten a Hamlet csak egy átkozottul jól megírt történet.

 

 

http://www.inaplo.hu/nv/200108/30.html

Borisz Paszternak: Shakespeare-fordításaimhoz írott feljegyzések (Nagyvilág, 2001. 8.)

A vers és a próza váltakozása Shakespeare dramaturgiájának a legfőbb megkülönböztető jegye, színháza lelkülete, a gondolat és a hangulat ama átható, mégis rejtett ritmusa, melyről a Hamlettal kapcsolatban esett szó.

Shakespeare szisztematikusan alkalmazta ezeket a kontrasztokat. Hol tréfás, hol tragikus, gyorsan váltakozó jelenetek formájában írta meg mindegyik drámáját.

 

 

http://www.valtozovilag.hu/t365/tux0621.htm

Paszternak: Shakespeare-fordításaimhoz írott feljegyzések I.

 

 

Medve A. Zoltán: A gonosz és a szavak : Darvasi László: Bolond Helga

Janus Egyetemi Színház

"Ám amíg Shakespeare-nél a verses, illetve prózai beszéd váltakozását a cél érdekében való tettetés motiválja, a Bolond Helga egésze a szavak csalókaságára épül."

 

 

poli.hu/1956/tetelek/muveszet/18.doc

5. Vers/próza:

– hősei beszéde: vers és próza! (~ hangulat, drámai helyzet)

– Hamlet: próza – akik ki akarják fürkészni titkát, versbeszéd – monológok

– Blank verse: angol versformában íródott, rímtelen 5 és 6-od feles jambus

 

 

Székely György: Lángözön : Shakespeare kora és kortársai. – Budapest : Európa, 2003. – 756 p. [82; 94; 97; 109; 110; 199; 212; 341; 404 [nyilvánosság előtti lelepleződés]

78.: [Robert Green: The Honorable Historie of frier Bacon and frier Bungay] "Ez is "kétrétegű" darab volt, s ezt a kettősséget a próza és vers állandó váltakozása is megerősítette."

100–101.: Kialakult és szilárdulni kezdett az a formai megoldás, amelynek értelmében a "komoly" cselekmény blank verse-ben szólal meg – a társadalmilag alacsony rangú vagy éppen komikus szereplők szövegei prózában maradnak, valószínűleg a rögtönzésnek engedve "hivatalos" teret.

102–103.: [Arden of Feversham] Némileg eltér – nem teljes következetességgel – a próza és vers "szerepjellemző" használata a korabeli hagyománytól. Így például a mostanában komikusnak ítélt figura, a két ügyetlen bérgyilkos, hol prózában, hol versben szólal meg. Mintha a szerző bizonyos pontokon ki akarta volna zárni a rögtönzés lehetőségét.

105.: ... egyetlen stilizálási eszközéül csak a főszereplők versbe foglalt beszédét használta fel, új alkotói lehetőséget próbált ki.

150.: A hömpölygő "beszédvers", a blank verse pedig egyre pontosabban közvetítette a hősök benső konfliktusait, kivételes, forrongó lelkivilágát.

187.: A filológia nyomon követte Shakespeare drámai nyelvének fejlődését, a korábbi blank verse "jól mondható", a beszélt nyelvhez közeledő, hatásos színpadi eszközzé válását.

261.: [Ben Jonson: Every Man in His Humour] A szöveg túlnyomó része prózában szólalt meg, bár néhány indulatosabb résznél blank verse-be tért át.

412.: [Dekker: A tisztességes szajha] a szöveg stilisztikai sajátosságait tekintve ahhoz az új irányzathoz tartozik, amely a hétköznapi nyelvet vitte színpadra, és csak bizonyos különlegesen hangsúlyos, retorikus részeket [...] emelte át verses formába.

475–476.: [Yorkshire Tragedy] Elkövetendő tettének indokait nagy próza-monológban adja elő [... A tett idején: vers]

597.: [Webster: The White Devil or Vittoria Corombona] A részben verses, részben prózai szöveg képekben gazdag, jól mondható, és költői erővel van megfogalmazva.

 

 

 

 

 

 

 

 

Asztali nézet