Könyvek közt képzeltem mindig az életemet. 2004-ben egy beadandó dolgozatban így írtam saját könyvtáramról:
Egy nem nyilvános könyvtár gyűjtőköre
"Hivalkodás nélkül nehéz az embernek önmagáról beszélni, és talán már az is hivalkodás, hogyha önmagáról beszél az ember."
(Áprily Lajos: Álom egy könyvtárról.)
"Sokat tudnék én erről a könyvtárról beszélni, hiszen ez a könyvtár egy kicsit én vagyok. Ez őrzi emlékeimet, gondolataimat, egész életemet."
(Babits Mihály)
Rövid töprengés után, a hallgatói szereptől való távolságtartás jegyében úgy döntöttem, hogy a saját könyvtáram gyűjtőköréről írok.
1977-ben egy Adyról szóló iskolai műsorért jutalmul kaptam Arthur Miller drámáit, ezzel kezdődött önálló könyvtáram állománygyarapítása. (A műsor szöveges változatának bibliográfiai adatai a Vitályos-bibliográfiában fellelhetők. Itt kellene elgondolkodni azon, hogy egy bibliográfiának érdemes-e minden felkutatott adatot tartalmaznia.) Első gyűjtőköri szabályzatom egyetlen elvet tartalmazott: az Európa Könyvkiadó Drámák sorozatának összes kötetét meg kell szereznem!
A következő szakaszt a főiskolai, egyetemi évek jelentették: 1989-ig meghatározták állománygyarapítási stratégiámat. Könyvtáramnak ki kellett elégítenie egy magyar, történelem, szociológia szakos, filozófia iránt is érdeklődő hallgató igényeit. Csak magyar nyelven, az alap- és középszintű irodalmat válogatva gyűjtöttem. Bizonyos sorozatok esetén megmaradt a teljességre való törekvés: Etikai Gondolkodók, Filozófiai Írók Tára, Társadalomtudományi Könyvtár, Gondolkodók, stb. Ugyancsak fontos elv volt a kis példányszámú, könyvesbolti forgalomba nem kerülő dokumentumok megszerzése, gondolok pl. a Tömegkommunikációs Kutatóközpont kiadványaira. Persze a hiányok hosszú évekig fájó pontok voltak, egészen addig, míg szerencsés esetben antikváriumokban be nem szereztem egy-egy „ritkaságot”. Még ma is elgyengülök, ha megpillantok valamelyik antikváriumban egy régi kiadású Habermas, Pascal vagy Weber kötetet. Sikerült felduzzasztanom a könyvtárat 6-7000 kötetesre. Egyetlen különgyűjtemény volt benne, némileg eldugva: a szamizdat fénymásolatok, folyóiratok. Konrád György Városalapítójának kicenzúrázott szövegrészeit a 90-es években adtam oda az OSZK Kortörténeti Különgyűjteményének.
A könyvtáram gyarapítása szempontjából két esetleges év következett: minden efemer jellegű, politikai, úgy is nevezhetnénk, rendszerváltó irodalmat megpróbáltam beszerezni. Ebben az időszakban a folyóirat beszerzés (Valóság, Világosság, Szociológia) mellett nagy szerepet kapott a napilapok gyűjtése. Igyekeztem mindent dokumentálni, pedig már akkor is könyvtárban dolgoztam. A taxisblokád idejéből minden lap különkiadását megszereztem, melyek aztán egy költözködés alkalmával elkallódtak.
Könyvtáram fenntartójának életében komoly változások történtek. Könyvtáram is kettévált, majd negyedik gyermekem megszületése is kissé megváltoztatta a könyveimhez való hozzáállásomat. Mára már nem „halok bele”, ha egy-egy kölcsönadott könyvemet nem hozzák vissza, könyvesboltban saját könyvtáram számára már csak rendkívüli esetben vásárolok. Antikváriumból is legfeljebb havi néhány könyvet veszek. Mostanra csak a KELLO-s állami támogatásból származnak új könyveim.
Viszont két új különgyűjteményt alakítottam ki: a teljesség igényével szerzem be saját „műveimet”, s azok esetleges említéseit. Ez egy igen szegényes, de számomra jelentős részleg. Ennél fontosabb a Tiszaeszlarousse1-hoz tartozó könyvek, fénymásolatok gyűjtése. Tízezer oldalnál is több fénymásolat gyűlt össze idáig, s ez folyamatosan, heti rendszerességgel 10–20 lappal gyarapodik. Több dokumentumtípus is képviselteti magát e gyűjteményben, amelyben nyelvi szempont sem érvényesül. De itt a helye Komáromi János Jegenyék a szélben című regényének is, miután az OSZK-ban és a többi pesti nagy könyvtárban hiába kerestem.
Egyetlen könyvemet emelem még ki, amely rávilágít egy ad hoc jellegű gyűjtőköri szabályomra: „ha érdekes / ritka könyvre bukkansz, vedd meg!” Knight esztétikatörténete a példány elképzelhető sorsa miatt ilyen volt: gerincében golyóütötte lyuk tátong, szövege mégis olvasható.
E lövésnyom könyvtáram alkonyát juttatja eszembe. A lassú apasztást megkezdtem már. A napilapokat leselejteztem, folyóirat elvétve maradt. A nemszeretem könyvek útja az antikváriumba vezet, s hogy mi lesz könyveim további sorsa, egyre erősebben gondolkodtat...
1. Ez egy igen lassan, mondhatni vontatottan készülő történelmi lexikon munkacíme. Végső soron az ehhez írandó bibliográfia elkészítése motivált, amikor az informatikus könyvtárosi szakra jelentkeztem. (Az egzisztenciális kényszerektől eltekintve.) A bibliográfia (jelenleg 3000 tétel körül tart) hasonló igénnyel készül, mint a Nádas Péter bibliográfia. 1961–1994. Gyűjtötte, összeállította és szerkesztette: Baranyai György, Pécsi Gabriella. Pécs, Zalaegerszeg : Jelenkor Kiadó, Deák Ferenc Megyei Könyvtár, 1994. Az 1882–83-as tiszaeszlári történet minden lehetséges említését igyekszem összegereblyézni.
- - -
Tegnap, ma, holnap. A könyvtáros pálya ívei a Tiszaeszlarousse1 fényében (2003.)
(Tegnap.) Mikszáth Kálmán, a Pesti Hírlap újságírója beballag a parlament könyvtárszobájába anyagot gyűjteni nyíregyházi karcolataihoz. A T. Ház könyvtárát a könyvtárhasználó politikusok felől csak ironikusan, a könyvtárosok oldaláról csak tisztelettel említi írásaiban. „A könyvtár, a társalgó egészen üresek, csak a két könyvtáros lajstromoz most is, szüntelenül, pihenés nélkül, pedantériás szorgalommal. Ahogy tolluk végigszalad a papíroson, a percegés az egész folyosót végigjárja.” – írja 1891-ben. Külön szeretettel emlékezik meg a képviselőházi könyvtárnokról A derék Bassó című írásában. Bassó Ármin, „akinek egy millió könyvcím volt a fejében”2, valószínűleg csak néhány könyvvel és napilappal szolgálhatott volna az újságírónak. Szerző és cím szerinti lajstroma helyett inkább műveltségére, olvasottságára támaszkodhatott a tájékoztatásban. De Mikszáth szerencsére nem bibliográfiák készítésével bíbelődött.
(Ma.) Egy vidéken élő könyvtáros lassan évtizede küszködik: bibliográfiát szeretne összeállítani a tiszaeszlári perről. Rögeszméjévé vált a téma, Sterne-nel szólva ez lett a vesszőparipája. Mint a viccbeli Mórickának, mindenről ez jut az eszébe. Most sem a könyvtárosság professzionalizálódásáról (ő is a negyedik X-ben kényszerült az iskolapadba), avagy a szakma alacsony presztízséről értekezik. Inkább a bibliográfusi tevékenység egy lehetséges igazolásáról:
Az ember szeméttermelő állat – mondhatta volna Arisztotelész. Életünk manapság egyre erősödő harc az általunk termelt szemét ellen. Szellemi életünk pedig ősidők óta tartó, soha véget nem érő küzdelem a kulturális hulladék eltakarításáért. A mai tudományos üzem mindenkit rákényszerít a meggondolatlan beszédre. Még a kiváltságosak is gyorsabban írnak, mint kellene, fittyet hányva a mondásra: minden kihúzott mondat aranyat ér.
Planck szerint „piszok minden, ami nincsen a maga helyén”. A kulturális szemét akkor nem szennyezi a környezetet, ha összegereblyézzük. Ezt igyekszik szolgálni például a bibliográfus. Minden szöveg a helyére kerül egy jó bibliográfiában. A sokat fecsegők legszebb büntetése a csendes adatgyűjtés lehetne.
Könyvtárosunk önmagát ítélte erre a tevékenységre. A cél elérhetetlen: összegyűjteni minden adatot, említést, amely a perre vonatkozik. A teljes kontextust a dologról elhangzott összes kijelentés határolja belülről. Nem tudhatom, mikor kerülök szembe egy olyan kijelentéssel, amely gyökeresen megváltoztatja addigi nézőpontomat. Nem tudhatom, ha nem kutatom fel az összes lehetséges kijelentést. A legártatlanabbnak tűnő kijelentés is releváns nézőpontról árulkodhat. A posztmodern elsúlytalanítja a nézőpontokat, a szellemi kavargásból tetszés szerintiekkel kereshetem a találkozást, hiszen az én nézőpontom az egyedül releváns, minden másnak én adok értéket, én de(re)konstruálom. Marad tehát a pozitivista napi gyakorlat, könyvek, folyóiratok, újságok átböngészése a feleslegesség félelmével, s a befejezhetetlenség tudatával. A Mikszáth számára elérhető dokumentumok (persze neki ezekre nem volt szüksége) egy része megsemmisült, de legalábbis lappang. A Szabolcsmegyei és Hajdúkerületi Közlöny releváns számai még az OSZK-ban sincsenek meg; van olyan dokumentum, amelynek egyetlen példányából lapok hiányoznak (Verhovay-naptár). További nehézség az egyébként létező dokumentumokhoz való hozzájutás: az OSZK hiányosságain csak eleinte csodálkozhatunk. A könyvtári rendszer nem egy esetben könnyűnek találtatott. (Van olyan regény3 is, amely csak bibliográfiai tételként létezik.) A mai internetes újságokban való keresés viszont már a jövő századok lehetőségeivel vetekszik.
Könyvtárosunk persze forog tovább a mindennapok mókuskerekében (szerény jövedelem, önkormányzatok költségvetési maradék-elve, növekvő könyvtárhasználói forgalom, csökkenő olvasóforgalom), és közben arról álmodik, milyen egyszerű lesz ez a munka a jövő digitális könyvtárában. Vajon kinevethetően kevésnek bizonyul az ő pár ezer tétele a „teljesség” felől nézve?
(Holnap.) Egy kései leszármazottam meglátogat a temetőben. Nosztalgiából hozott virágot. Érzékeny lelkét megérintette, hogy a napokban akadt kezébe a távoli rokon lapozható bibliográfia-töredéke. Ritkán kerül elé ilyen dokumentum, kíváncsian nézett bele. Aztán leült a számítógépéhez, beütötte univerzális keresőjébe az *eszlár* szót. Pár pillanat. A gép intelligens búgását hallgatva határozta el, hogy virággal kedveskedik a szegény öreg rokonnak.
1. Ez egy igen lassan, mondhatni vontatottan készülő történelmi lexikon munkacíme. Végső soron az ehhez írandó bibliográfia elkészítése motivált, amikor az informatikus könyvtárosi szakra jelentkeztem. A bibliográfia (jelenleg 3000 tétel körül tart) hasonló igénnyel készül, mint a Nádas Péter bibliográfia. 1961–1994. Gyűjtötte, összeállította és szerkesztette: BARANYAI György, PÉCSI Gabriella. Pécs, Zalaegerszeg : Jelenkor Kiadó, Deák Ferenc Megyei Könyvtár, 1994. Az 1882–83-as tiszaeszlári történet minden lehetséges említését igyekszem összegereblyézni.
2. MIKSZÁTH Kálmán: A derék Bassó. In: Mikszáth Kálmán: Cikkek és karcolatok. 19. kötet. 1884. (Mikszáth Kálmán összes művei ; 69. kötet.) Sajtó alá rendezte Rejtő István. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1974. p. 62.
3. DONÁTH Endre: Solymosi Eszter. Legújabb társadalmi regény 2 kötetben. I. köt. 1. füzet. Kolozsvár : [?], 1882. (A „gőzhangya” a megjelenés helyét illetően téved, ha inkább hiszünk az MNB-nek. Lásd: SZINNYEI József: Magyar írók élete és munkái. 2. kötet. Caban–Exner Budapest : Hornyánszky Viktor könyvkereskedése, 1893. p. 1012.)
- - -
Dokumentumtipológiai elemzés
Cikkek és karcolatok : 1883. ápr. – aug. / Mikszáth Kálmán ; [sajtó alá rendezte Rejtő István].- kritikai kiadás.- Budapest : Akadémiai Kiadó, 1972.- 504. p., 8 t. : ill. ; 21 cm.- (Mikszáth Kálmán összes művei ; 66. : Cikkek és karcolatok ; 16.)
(Az előállítás technológiája szerint nem elektronikus, hanem nyomtatással készített; tartalom szerint, vagyis a tárolt információk minősége szerint elsődleges (primer); a benne lévő információ érzékelése alapján vizuális; megjelenési gyakoriság szerint egyszeri alkalommal megjelenő; papírra nyomtatott; eredetileg nagy példányszámban kiadott dokumentumot: azt is mondhatnám, egy regényt választottam. Körülbelül ennyit írhattam volna, ha Komáromi János Jegenyék a szélben című regényét választottam volna a dokumentumelemzés tárgyául. E könyv érdekessége, hogy nem található meg Budapest egyetlen nagy könyvtárában sem. Izgalmas könyvtárpolitikai(?) kérdés, hogyan sikerült kipusztítani e művet a létező szocializmus közkönyvtáraiból. – Ezt a pár sort valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag nem volt erőm kitörölni.)
Figyelmünket fordítsuk egy hosszabban elemezhető dokumentum, Mikszáth Kálmán Cikkek és karcolatok 16. kötete felé. Ez a kötet tartalmazza Mikszáth tárcáit, cikkeit, táviratait az 1883-as nyíregyházi tárgyalásról. Ez az egyik legfontosabb beszámoló a tiszaeszlári per tárgyalásáról.
Az előállítás technológiáját tekintve nyomtatással, ill. elektronikus úton előállított dokumentumot különböztetünk meg. A nyomtatott dokumentumok jellemzője a statikus megjelenési forma. Az információhordozóktól elválaszthatatlanok a nyomtatott dokumentumok, kézzelfogható, diszkrét formában léteznek. A nyomtatott dokumentumot "készen kapjuk", a kinyomtatás után sem a rögzített információk sorrendje, sem a képek színe nem változik.
A vizsgált Mikszáth kötet nyomtatott dokumentum.
A tartalom szerinti csoportosítás a tárolt információk jellege, minősége alapján lehetséges: elsődleges (primer), másodlagos (szekunder), harmadlagos (tercier) információtartalmú dokumentumok léteznek.
A vizsgált Mikszáth kötet primer információtartalmú, nyomtatott dokumentum.
A formai sajátosságok szerint látható (vizuális), hallható (auditív), tapintható (taktilis) információtartalmú dokumentumokról beszélhetünk.
A vizsgált Mikszáth kötet látható (vizuális), primer információtartalmú, nyomtatott dokumentum.
A megjelenési gyakoriságot, vagyis az időszakosságot tekintve lehet eseti vagy folytatódó kiadvány. Az eseti dokumentumok nem állnak sem szervezeti, sem formai kapcsolatban más dokumentumokkal, eleve a befejezettség, a lezártság szándékával készülnek.
A vizsgált Mikszáth kötet látható (vizuális), primer információtartalmú, folytatódó(?), nyomtatott dokumentum.
Az információhordozókat tekintve elsődleges és másodlagos hordozókon rögzített dokumentumok léteznek.
A vizsgált Mikszáth kötet látható (vizuális), primer információtartalmú, folytatódó(?), papírhordozóra nyomtatott, nagy példányszámban megjelent, tartós megőrzésre beszerzendő dokumentum.
A kötéstábla a keményebb borítója a kötött könyveknek. A kötéstáblának kis pereme van, mely nagyobb a lapok méreténél. A vizsgált Mikszáth kötet esetében is ezt tapasztaljuk. Az elülső kötéstáblán aranyozott betűkkel: „Mikszáth Kálmán összes művei”; a hátsó kötéstáblán, annak is a jobb felső (sic!) sarkában: „Ára: 25,— Ft”. Mivel a gerinc 1 cm-nél vastagabb, azon fel van tüntetve a szerző, cím, kötetjelzés. Itt láthatjuk az Akadémiai Kiadó emblémáját is.
A könyvtest szerkezetileg három részre tagolható: 1. Előzékek; 2. Szövegtest; 3. Kolofon.
Az előzékek a könyv szövegét megelőző lapok. Ezek tartalmazzák a könyv legfontosabb bibliográfiai adatait. Az előzéklap biztosítja kötészetileg a szöveges rész és a kötéstábla között a fizikai kapcsolatot. Az egyiket odaragasztják a kötéstáblához. (Példányomon ex libris található.) Más színű, kicsit vastagabb a többi lapnál. Általában üres lapok, esetünkben is.
Az előcímlap a címlapot megelőző lap. Szerzőt, címet, esetleg sorozatadatot tartalmaz. Az előcímlap főforrása lehet a kiadás, megjelenés, terjedelem, sorozat, megjegyzések és terjesztési adatok adatcsoportoknak. A vizsgált Mikszáth köteten a sorozati adatok vannak feltüntetve.
A címlapnak két oldala van: rekto (elülső, homlokoldal, címoldal - bibliográfiai leírásnál ezt használjuk) és verzo (a hátoldala). A legfontosabb előzék a címoldal. Szabvány mondja ki, mi legyen rajta: szerző(k); cím (főcím); párhuzamos cím (idegen nyelven a főcím); alcím (kiegészíti, módosítja, magyarázza a főcímet); egyéb címadat (műfajra vonatkozó adat); megjelenési adatok (hol adták ki, melyik kiadó, mikor jelent meg); kötetcím; sorozati adatok.
A címoldal lehet sima vagy többes címoldal. A többes címoldalnál a címoldal adatai a másik oldalon megismétlődnek (sorozatok, szótárak, kétnyelvű könyvek, idegennyelvű könyvek). A páros címoldalnál az adatelemek megismétlése nélkül a két címoldal együttesen tartalmazza a legfontosabb adatokat. A vizsgált Mikszáth kötet páros címlappal rendelkezik.
A címlap hátoldala a verzó. Itt azok szerepelnek, akik a címoldalon nincsenek feltüntetve: közreműködők, fordítók, előszóírók, illusztrátorok. Itt vannak az eredeti címek, ISBN, ISSN számok, copyright adat. Copyright oldalnak is nevezik. A verzó a cím és a szerzőségi közlés adatcsoporton kívül minden más adatcsoport főforrása lehet. A vizsgált Mikszáth kötet verzóján a sajtó alá rendező Rejtő István, és a lektor neve szerepel.
A vizsgált Mikszáth kötetben a verzón található a kolofon. A kolofon tartalmazza a nyomdai, kiadói adatokat, a kiadói és a szerzői copyrightot. Főforrása lehet bármely adatcsoportnak, kivéve az első adatcsoportot, a cím és szerzőségi közlést.
Végre rátérhetünk a szövegtestre. A szövegtest a könyv fő része, ívekből áll. Készültségi foka szerint: szerzői ív, nyomdai ív, kötészeti vagy kiadói ív. A vizsgált Mikszáth kötet 32 ívnyi.
A szövegtesthez tartozik az oldalszám. Az előzékek is benne vannak a számozásban. Maga a mű esetünkben az 5. oldalon kezdődik. Az első szöveges oldal páratlan. Nincs lapszám üres oldalon, címoldalon, fejezetcím oldalán. A vizsgált Mikszáth kötet esetében pl. a 304-306. oldal ilyen.
A laptükör nyomtatott felület, nyomtatott oldal. Lehet: egyhasábos; kéthasábos (szótár, lexikon); többhasábos (időszaki kiadvány). A vizsgált Mikszáth kötet egyhasábos oldalakból áll.
A vizsgált Mikszáth kötetnek nincs előszava, sem pedig bevezetője. Mivel kritikai kiadást tartunk a kezünkben, van viszont erős jegyzetapparátusa. A jegyzeteket pedig Rejtő István bevezetői kísérik. Innen tájékozódhatunk a kritikai kiadás elveiről is. Rövidítések, képek jegyzéke és névmutató, valamint természetesen tartalomjegyzék segíti a tájékozódást.
A szöveg járulékos részei: illusztráció; táblaféleségek; melléklet és függelék.
Az illusztráció szerepe a szöveg kifejezőbbé tétele. Számozott oldalon van jelen. A vizsgált Mikszáth kötet 212., 213. oldalán találhatunk illusztrációt.
A melléklet a könyv olyan járulékos része, amelyet nem kötöttek bele a könyvbe. Fizikailag elkülönül, tasakba rakják, átkötik. Pl.: CD, térkép. A függelék bele van kötve a könyvbe, fizikailag nem különül el. Mindkettő főforrása lehet a terjedelem, megjegyzések, terjesztési adatcsoportoknak. A vizsgált Mikszáth kötet ilyeneket nem tartalmaz.
A táblaféleségek nem számítanak az oldalszámozásba, eltérő minőségű papírra nyomják: Táblaoldal: t (az eltérő minőségű papír mindkét oldalán kép van); Táblalap: tl (csak az egyik oldalán van kép); Táblafólió: tfol (nagyobb a lap oldalánál, be van hajtva).
A vizsgált Mikszáth kötetben négy táblaoldalt találunk, melyeken Ábrányi Lajos rajzai szerepelnek.
A Mikszáth kötet dokumentumtipológiai vizsgálatának lezárásaként megjegyzem: sajnos / hál Istennek a szöveg elektronikus formában is elérhető: CD-n, ill. a MEK-ban is.
- - -
Ez pedig egy pécsi riport, mely a napokban készült:
http://pecsiriport.hu/kultura/irodalom/4141-olvasasi-szokasaink-szakmai-szemmel.html
http://www.baralib.hu/cikkek/sajto-olvasasi-szokasaink-szakmai-szemmel
Pucz Péter: Olvasási szokásaink, szakmai szemmel
A közhely szerint olvasni jó! Ha ezt az alapállítást elfogadjuk, akkor már csak azt kellene eldöntenünk, milyen kötetet vegyünk a kezünkbe. Különösen izgalmas kérdés mindez, ha egy akkora tárházba tévedünk be, mint a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont (képünkön). Mert ott valóban fantasztikus a kínálat, de ezért is lehet „gond” a választás. Ez a bőség valódi zavarát eredményezheti, keresgélés közben.
Az épületbe betérő szinte összes olvasó látogatja az első emeleten elhelyezett szabadpolcos állományt. Ez a szépirodalom lelőhelye, de a nyelv- és irodalomtudományi munkákat is itt helyezték el a könyvtári szakemberek.
– Hogyan talál rá az olvasó az általa keresett irodalomra?
– Kétféle olvasói stratégiával találkozhatunk a polcok közt járva: listákkal a kezükben érkezők serege lenne az egyik véglet – adott szakmai betekintést a dolgok hátterébe Kiss Zoltán könyvtáros. – Míg a másik, a látszólag céltalanul ődöngők hada. Mindkét csoport segítségül hívhatja a könyvtár számítógépes katalógusát, a szabadon böngészők is rá-rákeresnek egy-egy kedveltebb író, polcon éppen nem található művére. Sokan a már bevált szerzőkhöz fordulnak, így söpör végig a szinten egy Fábián Janka, egy Fejős Éva, netán egy Stieg Larsson „hurrikán”. A hazai és külföldi sikerszerzők közé az elmúlt években a pécsi Horváth Viktor is berobbant, A török tükör című művével.
– Léteznek „slágerkönyvek, slágerszerzők”?
– A népszerűségi listákat olvasói korosztályok szerint csak nagyon elnagyoltan (tehát hamisan) lehet tipizálni: „vámpíros könyvekre” (Stephenie Meyer) harap az ifjúság; „romantikusokon” (Danielle Steel, Nora Roberts) könnyeznek a hölgyek. Ha azok történelmi környezetben játszódnak, akkor a középkorú férfiak is bele-belenéznek, de csak a fantasztikus irodalom elolvasása után; krimit pedig mindenki olvas (egy rövidebb periódusban a skandináv krimiket keresték nagyon), Agatha Christie első helye megkérdőjelezhetetlen.
– Egyéb, nem is gondolt hatások érvényesülhetnek?
– A rádióban, televízióban reklámozott könyvek olvasottsága ugrásszerűen nő, sokan Nők Lapja cikk-kivágatokkal jönnek. A régi kedvencek újraolvasása is gyakori (Jane Austen, Brontë nővérek, Kosáryné Réz Lola, Courths-Mahler), de kíváncsiak a politikailag megosztó, „sajtóhős” irodalmárokra is: Nyírő, Wass, Tormay Cécile, Márai, Kertész, Esterházy, Nádas, Moldova műveire. Szeretik az emberek a némi valóságalappal bíró sztoriszerű könyveket, Frei Tamás, Tvrtko, Havas Henrik, Schäffer Erzsébet riportjait. A televíziós személyiségek amúgy is behozhatatlan előnnyel indulnak, az olvasóért folytatott versenyben (Vámos Miklós). Nem hátrány egy regény olvasottsága szempontjából, ha egzotikus, kulturálisan távoli világban játszódik (Jean Sasson, Murakami Haruki, Lőrincz L. László), az se, ha krimibe oltott összeesküvés-elméletként ugrik az olvasó elé (Dan Brown). De a legnagyobb előnye egy könyvnek, ha „egyszerűen csak jó olvasni...” (Coelho, Pérez-Reverte). Az „ajánljon valami jót!” felszólításra Pavlov kutyájaként futhatunk Rejtő és Wodehouse, Jókai Mór és Jókai Anna vagy Szabó Magda és Ken Follett polcai felé.
– Miképpen boldogulnak az olvasók az új technikával?
– Két szélső típusról beszélhetünk: az egyik önállósága kiteljesedett, magától keres, saját magának kölcsönöz, ők vannak kevesebben. Míg a másik csoport teljesen ráhagyatkozik a könyvtárosokra. Idősebbek is érkeznek korszerű adathordozókkal, és segítséget kapnak azok használatához, ha igénylik.
– Mint minden könyvtár, így önök is korlátozzák a vihető dokumentumok számát?
– A legtöbb olvasónk kihasználja, hogy tíz dokumentumot kölcsönözhet, ennyi könyvet összeválogatni fizikailag sem kis teljesítmény. A könyvtár hatalmas tereiben megfáradt látogatók a Hírlapolvasóban pihenhetnek meg, ahol gyakran ad hoc „mini olvasókörök” alakulnak.
– Rengeteg rendezvénnyel, könyvtárhoz tartozó programmal találkozhatunk az épületben.
– Egy-egy író−olvasó találkozó szintén lendít egy szerző olvasottságán. Elég csak a dedikált Ulickaja könyveink forgalmára utalni, de említhetnénk Bertók László és más pécsi irodalmárok itteni szereplését, és azok utórezgéseit is.
– Korábban a gyerekkönyvtár intézményileg elkülönült a felnőttekétől, a város más pontján találtak bő könyvkínálatot a gyerekek. Vélhetően a Tudásközpont létrejötte ezen is változtatott!
– A családok szívesen választják hétvégi közös programként a Tudásközpont látogatását. Amíg a gyerekek a negyedik emeleten aktivizálódnak, a szülők nyugodtan keresgélhetnek a szépirodalmi könyvek között.
– Mi a helyzet a bölcsészekkel?
– Eddig a szórakoztató irodalmat keresőkről volt szó, de profi olvasóink is vannak, ha − fájdalom − viszonylag kevés bölcsész szorul is a Tudásközpont könyvállományára. A különböző iskolák ontják a feladatmegoldó könyvtárlátogatókat, akiket a szaktájékoztatók örömmel segítenek. A drámairodalom és a költészet nagyjainak köteteire ezért sem rakódik túl vastag porréteg.
– Eddig a hagyományos dokumentumokról volt szó, de a digitalizálás is már teret nyert a falak között?
– Az olvasást kultiváló könyvtáros derűs belenyugvással szemléli a DVD-kölcsönzések számának növekedését. Ám minden könyvtáros örül, ha vak és gyengén látó olvasóinknak hangos könyvvel (HKCD jelzetűek) szerezhet örömet. Az akadálymentesített épületben minden olvasói igényt igyekszünk kielégíteni. Új szolgáltatásunk, a „Házhoz megy a könyvtár” pedig azoknak is segít, akik nem tudnak személyesen eljönni a Tudásközpontba.
---
Lábjegyzetben
Hartvig Gabriella: Gulliver csodálatos utazása Magyarországon In Az irlandisztika nemzetközisége. Pécs : PTE, 2002. p. 18–24. [18]
Hajdú János: Csáth Géza munkássága két évtized könyvkiadásában és irodalmi recepciójában (Válogatott bibliográfia 1977-1999) = Üzenet, 2004. 2. sz. http://www.zetna.org/zek/folyoiratok/92/hajdu.html
Ungváry Krisztián: Egy eljárás genezise : a Dialógus Pécsett = Élet és Irodalom, 2007. 20. sz. és Tabajdi Gábor, Ungváry Krisztián: Elhallgatott múlt : a pártállam és a belügy : a politikai rendőrség működése Magyarországon 1956–1990. Budapest : Corvina, 1956-os Intézet, 2008. 515 p. [491, 492]
Mendöl Zsuzsanna: Forbát Alfréd. Pécs : Pro Pannonia, 2008. 205 p. [12]
Zágonyi Ervin: „…minden élet, mint olyan, tragikus” : Kosztolányi Ádám levelei Zágonyi Ervinhez = Duna-part, 2008. 4. sz., p. 32–45. [41]
Bartusz-Dobosi László: Egy élet térképe : Tüskés Tibor pályaképe. Pécs : Pro Pannonia, 2012. 354 p. [344]
Bartusz-Dobosi László: A sáncokon kívül : Szubjektív monográfia Garai Istvánról. Kaposvár : Berzsenyi Társaság, 2015. [144]
Szőts Zoltán: László Mihály életútja (1849–1932). – Bonyhád : Völgységi Múzeum, 2015. – 356 p. [145]
Bartusz-Dobosi László: Kalász Márton. – Budapest : Magyar Művészeti Akadémia, 2017. [288]
Boczán Béla: A hangszerek őse, az ősök hangszere : A tambura, [1–]2. == Hagyaték. – 10:7 (2016). – p. 72.
Király István: Napló, 1956–1989. [szerk. Soltész Márton] ; [sajtó alá rend. és jegyzetekkel ell. Katona Ferenc, Soltész Márton és T. Tóth Tünde] ; [... ford. Katona Ferenc] ; [az utószót írta Babus Antal]. – Javított utánnyomás. – Budapest : Magvető, 2018. (Tények és tanúk)
Tüskés Anna: Tüskés Tibor : Válogatott bibliográfia. – Budapest : reciti, 2018. http://reciti.hu/2018/4844
Vonyó József: Gömbös Gyula és a hatalom : Egy politikussá lett katonatiszt. – Pécs : Kronosz, 2018. [10, 517, 560]
Fekete László: Kiss György élete... In A Mecsek Egyesület évkönyve, 2019., 158–185.
Boda Miklós: Itáliából Itáliába : Püspökök, professzorok, poéták. Pécs : Pannónia Könyvek, 2020.
---
Dedikált könyveim
Fülei-Szántó Endre: Fortélyos fogságban. (Pannónia könyvek). – Pécs : Baranya Megyei Könyvtár, 1993.
Festschrift für Professor Endre Fülei-Szántó zum 70. Geburtstag. – Budapest : Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, 1994.
Fülei-Szántó Endre: A verbális érintés. – Budapest : MTA Nyelvtudományi Intézete, 1994.
Hévizi Ottó: Alaptalanul : gondolatformák a századfordulón. – Budapest : T-Twins, Lukács Archívum, 1994.
Rohonyi Zoltán: "Úgy állj meg itt, pusztán". – Budapest : Balassi, 1996.
Hévizi Ottó: Miért ne hinnéd hiába : esszék. – Debrecen : Latin Betűk, 1997.
Tüskés Tibor [válogatta és összeállította]: Babits és Pécs. – Budapest : Panderma Kft., László Károly, 1998.
Bókay Antal, Erős Ferenc [szerk.]: Pszichoanalízis és irodalomtudomány. – Budapest : Filum, 1998.
Dobai Lili: Tangere. Budapest : Liget, 2001.
Boda Miklós: Stúdium és literatúra : művelődéstörténeti tanulmányok. – Pécs : Pro Pannonia, 2002.
Mitrohin, Vaszilij: KGB lexikon. Fordította: H. Prikler Renáta. – Pécs : Alexandra, 2004.
Máthé Andrea: Útvesztőben. Budapest : Vigilia, 2006.
Pesti János: Alsómocsoládi tájszótár. – Alsómocsolád, 2008.
Tüskés Tibor: Történetek Kodolányi Jánosról. – Pécs : Molnár ny., 2009.
Bertók László: A hetedik boríték. (Pannonia könyvek). – Pécs : Pro Pannonia, 2012.
Huszár Zoltán: A Duna vonzásában : fejezetek a Dunagőzhajózási Társaság történetéből. – Pécs : Virágmandula Kft., 2013.
Erasmus: A mennyből kizárt Gyula pápa. (ford.: Vető Éva). – Székesfehérvár, 2013.
Bertók László: Ott mi van? Budapest : Magvető, 2014.
Vonyó József: Gömbös Gyula. – Budapest : Napvilág, 2014.
Bartusz-Dobosi László: A sáncokon kívül : Szubjektív monográfia Garai Istvánról. Kaposvár : Berzsenyi Társaság, 2015.
Bertók László: Firkák a szalmaszálra. – Budapest : Magvető, 2015.
Szőts Zoltán: László Mihály életútja (1849–1932). – Bonyhád : Völgységi Múzeum, 2015.
P. Horváth Tamás: Öt torony. Pécs, 2016.
Bertók László: Visszanéző : Írók, alkalmak, élet. – Pécs : Pannónia Könyvek, 2017.
Lenkey István, Imola: "Ősszel születtem én: tavasz leend, Mikor rám esteledik..." : Bibliográfia a 200 éve született Tompa Mihály életéről és munkásságáról. – Gömörszőlős, Putnok : Tompa Mihály Gömöri Kulturális Egyesület, 2017.
Lenkey István, Imolay (szerk.): "Fiaim, csak énekeljetek!" : Válogatás Tompa Mihály műveiből. – Gömörszőlős, Putnok : Tompa Mihály Gömöri Kulturális Egyesület, 2017.
Maurer Teodóra: Léleksimogató. – Kaposvár, 2017.
Boczán Béla: A hangszerek őse, az ősök hangszere : A tambura, 1–2. == Hagyaték. – 10:7 (2016.)
Sárosi István: Évák. Pécs : Pannónia Könyvek, 2018.
Király Júlia: A tornádó oldalszele. Budapest : Park, 2019.
Pesti János: Bodai tájszótár. Boda, 2018.
Fekete László: Kiss György élete... In A Mecsek Egyesület évkönyve, 2019., 158–185.
Boda Miklós: Itáliából Itáliába : Püspökök, professzorok, poéták. Pécs : Pannónia Könyvek, 2020.
---