A kétlelkűségről
Medgyessy miniszterelnök Verebes szerkesztő kérdésére: ha magánvéleménye szembekerülne a politikusiéval, lemondana. Valamikor a késő Kádár-korban, ha rövid ideig is, állítólag már szembe kellett néznie ezzel a kérdéssel. Vagy akkor nem volt ilyen okos, vagy most hazudik.
[Glossza, 2003.]
http://www.nol.hu/archivum/archiv-404957
Különös, de kapitalista viszonyok között is tökéletesen működik a kommunista/szocialista tájékoztatáspolitika: olvasói levélből értesülhet a baloldali olvasóközönség egy filmről, mely a miniszterelnök ifjúkori politikai botlásáról számolt be. A www.box.hu internetes oldalon bárki megnézheti azt a filmet. Torz helyzet: a permanens Orbán-ellenes kampányt szolgálja Heindl Péter bátor kiállása is a film igazsága mellett ("23 évvel ezelőtt a 23 éves Gyurcsány Ferenc nem a szabadság és az emberi méltóság ügye mellett állt. Éppen ellenkezőleg: egyike volt azoknak, akik a szabadság és az emberi méltóság ügye mellett kiállók ellen küzdött.") .
[Az eredeti szöveg:]
Bizarr
Különös, de kapitalista viszonyok között is tökéletesen működik a kommunista/szocialista tájékoztatáspolitika: olvasói levélből értesülhet a baloldali olvasóközönség egy filmről, mely a miniszterelnök ifjúkori politikai botlásáról számolt be. A www.box.hu internetes oldalon bárki megnézheti azt a filmet, amely furcsa módon csak jobboldali forrásokból volt elérhető a választások előtt. Szokatlannak mégsem nevezheti a Népszabadság olvasója a helyzetet, hiszen például Duray Miklós Kutyaszorítóban című művének létezéséről is csak Hajdú elvtárs penetráns Élet és Irodalombeli kritikájából értesülhetett, de azt megelőzően Konrád György irodalmi működését is csak saját lapja visszataszító támadásaiból ismerhette meg. Torz helyzet: Heindl Péter bátor kiállása a film igazsága mellett ("23 évvel ezelőtt a 23 éves Gyurcsány Ferenc nem a szabadság és az emberi méltóság ügye mellett állt. Éppen ellenkezőleg: egyike volt azoknak, akik a szabadság és az emberi méltóság ügye mellett kiállók ellen küzdött.") a permanens Orbán-ellenes kampányt szolgálja.
Kiss Zoltán könyvtáros, a film/kampány egyik szereplője
Pécs, 2006. május 9.
---
http://www.es.hu/kiss_zoltan;megjegyzesek_egy_mondathoz;2007-06-03.html
Kiss Zoltán: Megjegyzések egy mondathoz
LI. évfolyam 22. szám, 2007. június 1.
Azt írja Ungváry Krisztián a pécsi Dialógussal kapcsolatos írásában, hogy "Visszaemlékezők szerint Gyurcsány volt az egyetlen, aki vállalta a nyílt vitát a karon a Dialógussal szemben" (Egy eljárás genezise: a Dialógus Pécsett, ÉS, 2007/20.). Ez a mondat hamis hősiességet kölcsönöz a korabeli KISZ-titkárnak, ráadásul tényként sem állja meg a helyét. Sokan "vállalták a vitát", hátuk mögött a III-as ügyosztállyal. Az elsőn (erre aggathatjuk rá utolsóként a "nyílt" jelzőt), a pestiek érkezésekor Gyurcsány szerepét nem is említik a rendőri jelentések. A továbbiakban a társadalmi kapcsolatok nem vitatkoztak, hanem a III/III-as százados "üzeneteit" közvetítették a Dialógus-tagoknak. A lényeget ugyanis tökéletesen leírja Ungváry cikke: a 80-as évek elején Pécsett volt egy 20-30 fős társaság, amelyik magát önálló csoportnak tételezte, s amelyet rendőri irányítással az egyetem vezetői (állami, párt, KISZ) szétbomlasztottak. Minden szövegük, cselekedetük a rendőrség intencióit követte. Ezért írhatta elégedetten a nyomozást vezető százados: szervünk háttérben maradt.
Ungváry Krisztián megpróbálja utólag kiporciózni a felelősségeket, a szerecsenmosdatás Szküllája és az ártatlanok bemocskolásának Kharübdisze között lavírozva. A Dialógus szétbomlasztói közül ketten megszólaltak már. Közülük Petrétei olyan vádak ellen "védekezik", amelyek meg sem lettek fogalmazva. Senki nem állította róla, hogy ügynök lett volna, viszont a rendőrséggel való kollaboráció vádja megáll vele szemben. Gyurcsány esete súlyosabb, mert ráadásul hősi múltat is hazudott magának. 1981-ben lerázott egy Jeszenszky nevű (kísértetiesen hasonlít a név a nyomozást vezető Jerszi századoséra!) rendőrt, aki "nagyon meghökkent, de végül elment, és soha többé nem ismétlődött meg ez a dolog. (...) Ez csak amolyan ösztönös emberi tiltakozás, mindjárt az elején. Amikor azt mondom ennek a rendőrnek, hogy márpedig engem nem arra választottak meg, hogy önnel együttműködjek - a viszontlátásra! Ezután békén hagy."
Soha ne mondd, hogy soha...!
"Jelentés Pécs, 1983. március 30-án [forrás: Állambiztonsági Szolgálatok Történelmi Levéltára, O-18631 számú, a pécsi Dialógusról készített objektumdosszié]
Jelentem, hogy 1983. március 30-án beszélgetést folytattam a JPTE Tanárképző Kara KISZ-vezetőségének a tagjaival, kik az alábbi tájékoztatást adták [hogy Gyurcsány Ferenc ott volt vagy sem, arról a jelentés nem ír - K. Z.]: 1983. március 23-án a "Dialóg" elnevezésű "független békemozgalom" követői azzal a kéréssel fordultak az intézmény KISZ vezetőségéhez, hogy engedélyezze plakátjaik kirakását. A vezetőség ettől mereven elzárkózott, annál inkább is mert a magyar-történelem szakos hallgatók nagy része, főleg a negyedévesek nem újították meg a KISZ. tagságukat. A "Dialóghoz" tartozó személyek többnyire negyedéves magyar-történelem szakos hallgatók. (...) A Tanárképző Karon (...) és (...) a "független békemozgalom" aktív szervezője, de szobatársaik (...), valamint (...) is tevékenykednek a mozgalomban, annak hangadói.
A jelentésben leírtakat a "Szorongó" fn. bizalmas nyomozásban és a "Vidéki" fn. előzetes ellenőrzésben használjuk fel. (...) r. szds."
Öt ember nevét 1983-ban ugyanúgy el lehetett volna hallgatni Jerszi százados előtt, mint ahogy Jerszi százados nevét és tevékenységét a Dialógus szétzilálásában hallgatja el Debreczeni József előtt 2006-ban.
Kiss Zoltán
volt IV. éves magyar-történelem szakos hallgató
*
Kiss Zoltánnal ugyan több ponton nem értek egyet, de ezúton is köszönöm neki, hogy a korábbi lapszámban közölt cikkemhez rendelkezésemre bocsátotta a JPTE pártszervezetének és kari tanácsának idézett dokumentumait.
Írásom lényege a differenciálás volt. Ha mindenki, aki az MSZMP-ben funkciót tölt be, rendőrségi kollaboráns, mint ahogyan Kiss azt Petrétei esetében állítja, akkor ennek a fogalomnak nincs igazi tartalma. Ugyanis épp Petrétei volt az, aki a "hivatalos kapcsolatok" közül a leginkább mérsékelten viselkedett. Nem érdemli meg ezt a besorolást.
Cikkembe egy hiba csúszott: valótlan az az állításom, hogy Lusztig Péter saját ügynökével ült volna egy frakcióban. Igaz, hogy az MSZP-frakcióban Lusztig ciklusa alatt helyet foglaltak hálózati személyek, de ezek tartója nem ő volt. Az is igaz, hogy az általa vezetett III/I. alosztály ebben a Dialógus-ügyben csupán két ügynök két jelentését továbbította - a fő felelősség tehát nem Lusztigé.
Ungváry Krisztián
---
http://www.pecsinapilap.hu/cikk/Kiss_Zoltan_monologja/62222
Kiss Zoltán monológja
Van egy ország, egy program, ehhez pedig egy ember. Ahogy a program, úgy az ember is egy konstrukció. Előttünk áll a köztársaság őre, a tökéletes demokrata, az elegáns milliárdos. A múlt, az eredet a ködbe vész. Az első milliók születését, a MOTIM privatizációt, a sejtelmes nevű Kft-k trükközéseit üzleti titkok hálózata zárja el előlünk. Fletó jókor, jó időben, jó helyen állt. Nem is feszegetem ezeket a kérdéseket.
Ám rögvest előttünk terem a reform-ifjúkommunista, a ’80-as évek végén csetlő-botló KISZ KB-titkár, aki egy időre a gazdasági életbe vonul vissza remeteéletet élni, s aki szinte hetek alatt megszerzi magának előbb a pártját, aztán az országot. Politikai múltja annyira makulátlannak tűnik, hogy nevéhez már-már állandó jelzőként ragad a „demokrataság”. Titkait levéltárak mélyén lapuló jegyzőkönyvek, megsárgult újságpapírok őrzik.
A rendszerváltozás bepillantást engedett ezekbe a titkokba, a szeleburdi emlékezetet dokumentálható tények igazítják helyre.
A diktatúra morálisan egyszerű világ. Vele vagy ellene? A rendőrségi jelentésekből láthatjuk, hogy voltak megfigyelők és megfigyeltek, voltak akiket megkérdeztek a rendőrök, és voltak, akiket kihallgattak.
Fletó nem volt ügynök, Fletó nem törte senkinek a karrierjét derékba... Fletó egyszerűen – és az életében talán utoljára – rossz helyen állt. Aki ugyanis része volt a diktatúra elnyomó-gépezetének, azt az "okos nép" soha nem választhatja meg vezetőjének önként, saját akaratából. Fletó pedig azon az oldalon állt. A papírok ennyiről szólnak, nem többről. (Emlékeink ebben az esetben másodlagosak, szubjektívek, elhanyagolhatóak.) Rossz helyen, rossz időben... Mi tetszett magának ebben a „foglalkozásban” (ti. a KISZ-titkáriban) – kérdezte tőle Rádai Katalin a Mozgó Világ 2003. decemberi számában. Fletó így felelt:
„– Az, hogy kaptam havonta 3700 forintot, és ettől nagyon boldog voltam…”
Ma már hantázhat bármit, mondhatja lassan avagy gyorsan, a szememben esélytelen.
Fontosnak tartottam mindezt elmondani most, hogy Gyurcsány Ferenc demokratikus legitimitás révén próbálja hozzákötni magát a puccsal bevett miniszterelnöki székhez. A hétvégi parlamenti választás lesz az első alkalom, hogy pártkongresszusnál szélesebb körben lehet majd rá avagy ellene szavazni. Ebből az alkalomból a választóknak jó tisztában lennie azzal, hogy Gyurcsány Ferenc demokratikus elkötelezettsége korántsem makulátlan. Nem hiteles a magát demokratának tartó Gyurcsány – annak alapján, ahogy én ismerem őt, állíthatom: a hatalmi arrogancia az igazi arca. (Ez szerintem a tegnapi TV-vitában is egyértelműen megmutatkozott.) Engem nem érdekelnek a milliárdjai: a Kádár-rendszer restaurációjára tett kísérletet azonban nem tűrheti egyetlen jó érzésű ember sem, akinek jelent valamit a rendszerváltozás.
Kiss Zoltán korábbi levele Gyurcsány Ferenchez
A történet megírására maga Gyurcsány Ferenc miniszterelnök késztetett kijelentésével: „Az ember demokrata.” Majd: „Én vagyok a frissebb [Orbán Viktornál], egyenesvonalúbb a mozgásom.” Mintha magától értetődő, veleszületett tulajdonsága lenne a „demokrataság”.
Nem volt ez mindig így, különösen nem a ’80-as évek elején. Talán ezért nem szerepel ez az időszak az önéletrajzaiban. Pedig 1982 fontos év Fletó életében. Ekkor lépett be a Magyar Szocialista Munkáspártba, és ugyancsak ebben az esztendőben már a JPTE Tanárképző Karának KISZ-titkáraként tündökölt. Ez év novemberében érkezett Budapestről Pécsre a Dialógus Független Békemozgalom két képviselője is.
A Dialógus egyszerre volt naiv és rafinált mozgalom. Naivan csodálkozott rá a két katonai tömbre, és naivan akart tüntetést szervezni mind az amerikai, mind pedig a szovjet nagykövetség elé. Rafináltnak pedig annyiban volt nevezhető, amennyiben az ebből a naiv békevágyból fakadó energiákat a fennálló szocialista társadalmi rend ellen tudta fordítani.
„A hallgatói demokrácia megkérdőjelezése, az ifjusági szervezet függetlenedésének szorgalmazása, a felettük való mindenféle kontroll elvetése, a hatalomellenesség, az „állampolgároktól az állam által elvett jogok” visszakövetelése már tulmutatott a természetes békevágy propagálásán. Az ilyen jellegü tevékenység megengedése vagy megtürése olyan általános egyetemi légkör kialakulásához vezethetett volna, amelyben az ellenzékieskedő magatartás, az állami és mozgalmi szervek utmutatásainak figyelmen kívül hagyása, és az ezekkel való szembenállás hirdetése a hallgatók körében elfogadott és természetes magatartásforma.”
Ebből a kétélűségéből fakadt veszélyessége, amelyre a hatalom azonnal felfigyelt.
„Jelentem, hogy 1982. november 16.-án izgatás és fiatalokat tömöritő társadalomra veszélyes csoportosulás kezdeményezésének gyanuja miatt ismeretlen tettes felderitésére „Szorongó” fedőnéven bizalmas nyomozást rendeltünk el.”
A mozgalmat az ellenzékiség diszkrét bája lengte körül, sok szimpatizánsra számíthatott az egyetemen. A hatalom tehát bevetette ellene a politikai rendőrség megfelelő erőit, amelyek változatos eszközöket használtak a csoport szétzilálására.
„A feldolgozó munka során az operativ erők és eszközök köréből a hivatásos nyilt és „SZT” állományt, a hivatalos és társadalmi kapcsolatokat, a hálózatokat, a „K” ellenőrzést, a környezettanulmányt, az operativ nyilvántartásokat és adattárakat, az operativ módszerek közül a hálózati felderitést, a személyes adatgyüjtést, a nyilvántartási anyagok összegyüjtését és az operativ meghallgatást alkalmaztuk. Az ügyben dekonspirációra utaló jelenséget nem tapasztaltunk. A bizalmas nyomozás során szorosan együttmüködtünk a BM. III/III-2. Osztállyal, kapcsolatban álltunk a Csongrád megyei RFK. és a Zala megyei RFK. III/III. Osztályával.”
Fletó ezidőtájt új, „demokratikus” tervek megvalósításán fáradozott. Ilyen volt a „Visszhang” elnevezésű faliújság, amelyre – a szocialista demokrácia nagyobb dicsőségére – névtelen cikkeket is írhatott a diákság. A faliújság előtt rendőrök töltötték a legtöbb időt.
„Irásszakértő utján bizonyitást nyert, hogy a bizalmas nyomozás alapinformációjául szolgáló „Az ELTE-n megalakult, Béketanácstól független békemozgalom” cimü, a Tanárképző Kar faliujságjára kifüggesztett izgató tartalmu felhivást […] lakos készitette.”
A mozgalom bomlasztásában, a félelem légkörének megteremtésében az egyetem párt és állami, valamint KISZ vezetői aktív szerepet játszottak. A politikai rendőrség jelentése róluk mint „társadalmi kapcsolatok”-ról beszél.
„A kampány eredményességét a [jogi kari] párt- és KISZ-vezetés segitségével meghiusitottuk. Az 1983. május 1.-i felvonuláson a csoportosulás tagjai „Dialógus” tábla alatt kivántak felvonulni. A demonstráció megakadályozása és a „független békecsoport” bomlasztása érdekében az érintett felsőoktatási intézmények állami és pártszervei vezetése – kérésünkre, szervünk háttérben maradását biztositva – figyelmeztető, nevelő jellegü beszélgetést folytattak le…”
Érdekes módon a politikai rendőrség pontosan értesült a beszélgetések eredményéről is.
„Ezzel párhuzamosan az intézmények párt- és KISZ szervei fokozottabb propaganda tevékenységet fejtettek ki a szocialista országok békemozgalmi tevékenységéről és a fegyverkezésben játszott felelősségről. Kialakitották azokat a formákat, amelyek a hallgatók igényeinek megfeleltek és biztositották, hogy a fiatalok természetes békevágyuk folytán ne csapódjanak a „pécsi Dialógushoz”. /Előadókat hivtak meg a Béketanácstól, katonai szakértőt a fegyverkezési hajsza kérdéseinek tisztázására, békeklubot hoztak létre, stb./”
A pécsi mozgalom a tanév végeztével teljesen szétzilálódott. Volt, akinek az elhelyezkedését gátolták, és mindenkinek a jellemzésébe bekerült, hogy a Dialógus Békemozgalom tagja volt.
„[Többüknek] indokolt kutató nyilvántartásba vételük további ellenőrzésük céljából.”
Ideje, hogy a miniszterelnök életútjába is visszakerüljön ez a történet.
[Epilógus.] Az 1983. december 30-án megjelenő Magyar Ifjúság már a szocialista békeharc egy újabb sikeréről számolhatott be:
„Apró Antal a dokumentum átvételekor a következőket mondotta: – Ezek az aláírások [több mint két és fél millió] kifejezik a magyar nép – közte ifjúságunk – tiltakozását az amerikai atomrakéták európai telepítése ellen…”
Két kérdést teszek fel, Fletó, alias miniszterelnök:
1. Mi volt a szereped ebben az ügyben?
2. Akkoriban is demokrataként viselkedtél?
Kiss Zoltán
[volt IV. éves magyar-történelem szakos hallgató]
Kiegészítés
Majd’ fél éve nem érkezett válasz erre a levelemre, pedig minden elektronikus levelet igyekszik megválaszolni a miniszterelnök. Az eltelt öt hónap alatt viszont újabb, a pécsi Dialógushoz tartozóról érkezett meg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárából az anyaga. Ebből pedig már nyilvánvaló, hogy a JPTE Tanárképző Karának KISZ-vezetői is együttműködtek a politikai rendőrséggel.
„Jelentés Pécs, 1983. március 30.-án.
Jelentem, hogy 1983. március 30.-án beszélgetést folytattam a JPTE Tanárképző Kara KISZ vezetőségének a tagjaival, kik az alábbi tájékoztatást adták: 1983. március 23.-án a „Dialóg” elnevezésü „független békemozgalom” követői azzal a kéréssel fordultak az intézmény KISZ vezetőségéhez, hogy engedélyezze plakátjaik kirakását. A vezetőség ettől mereven elzárkozott, annál inkább is mert a magyar-történelem szakos hallgatók nagy része, főleg a negyedévesek nem újították meg a KISZ. tagságukat. A „Dialóghoz” tartozó személyek többnyire negyedéves magyar történelem szakos hallgatók. (…) A Tanárképző Karon […] és […] a „független békemozgalom” aktiv szervezője, de szobatársaik […], […], valamint […] is tevékenykednek a mozgalomban, annak hangadói.
A jelentésben leirtakat a „Szorongó” fn. bizalmas nyomozásban és a „Vidéki” fn. előzetes ellenőrzésben használjuk fel. […] r. szds.”
Eddig is tudtam, hogy diáktársaid ellen a politikai rendőrség oldalán tevékenykedtél, eddig is tudtam, hogy a kommunista hatalom kiszolgálója voltál. Eddig is sejtettem, hogy a „Visszhang” című faliújság csak a látszatdemokrácia, ugyanakkor a tényleges elnyomás eszköze volt (amit legkésőbb a rendőrségi vizsgálat idején le kellett volna venned a falról). Eddig sem voltak illúzióim, hogy ki puccsolta be magát a miniszterelnöki székbe. Most már papír van róla…
Irod.: Ungváry Krisztián: Egy eljárás genezise: a Dialógus Pécsett. In uő., Tabajdi Gábor: Elhallgatott múlt : A pártállam és a belügy : A politikai rendőrség működése Magyarországon 1956-1990. Budapest : 1956-os Intézet, Corvina, 2008. p. 414-427., 491-492.
Dialógus békemozgalom: pécsi csoportja 1982. nov.-ben jött létre a JPTE-n. A Bp.-ről induló, magát függetlennek tételező mozgalom nyílt fellépést szorgalmazott mind az amerikai, mind pedig a szovjet atomrakéták európai állomásoztatása ellen. A JPTE hallgatóiból és középiskolásokból álló csoport 20-25 fős magjának akcióit (plakátkiállítás, máj. 1-jei Dialógus-jelvényekkel való vonulás, vitaestek, a békemozgalommal kapcsolatos szakirodalom közös feldolgozása) mintegy 100 fő szimpatizáns (köztük 19 ügynök) kísérte figyelemmel. A megyei rendőrség III/III-as osztálya az egyetem állami-, párt- és KISZ-vezetésének közreműködésével sikeresen felbomlasztotta az ellenzékinek minősített mozgalmat. Az 1983. okt. 13-án kelt határozat a "Szorongó" fedőnevű bizalmas nyomozás sikeres lezárását rögzíti.
(Pécs lexikon)
---
Saját oldal >> Archívum >> Közélet >> Belpolitika
Az első számú provokátor
kiss882 - 2006. 09. 19. 11:32
Vasárnap 16 órától tudatosan, tervezetten folyt a tömegek érzelmi előkészítése a másnapi eseményekre. Minden TV-állomás bőségesen ontotta a miniszterelnök hazugságairól szóló híreket. Maga Gyurcsány járta végig a televíziókat, az egész napot "végigkommunikálta". Természetesen a blogban is megjelent a mocsokság. Mindenesetre volt egy este, éjszaka, amikor mindenki átláthatta, miért él "*****országban". A madame vallott.
A felheccelt emberek másnap szerte az országban békés tüntetéseken vettek részt. Még csak véletlenül sem lehetett látni egyetlen fideszes politikust sem. Amennyiben a tömegben lett volna még provokátor, persze bármi megtörténhetett volna. De sehol az országban nem történt baj, egyedül Budapesten.
Budapesten újrajátszották az 1956-os forradalmat. Az operettforradalom egy televízióban felolvasandó petícióért folyt, amelyet három másik televízió közvetített, amelyeknek nagyobb nézettségük van, mint az MTV-nek, és amelyek örömmel tájékoztatták volna nézőiket a követelésekről. A televízió épületének a védelmére maga Gyurcsány Ferenc, az első számú provokátor szólította fel a rendőrséget. A rendőrök állítólag [! az origón topik nyílt erről] a televíziós kamerák megérkezése előtt megtámadták a tömeget, majd elfoglalták helyüket a kapuban. Innentől televízión mindenki követhette az eseményeket. A tüntetők közül voltak, akik vissza akarták tartani a B közép ifjait, de ilyenkor mindig előkerült egy kődobáló, egy köpdöső avagy egy zsidózó. A tömegben tehát voltak "kisprovokátorok".
A támadás szimbólumokért folyt (anakronizmus, hogy a tévé elfoglalásával bármit is el akartak érni!), az épület kapujának darabjai így leltek gazdára; "megtámadták" a szovjet katonai emlékművet, elfoglalva a vörös csillagot; volt, aki fénykép-ereklyéhez jutott. Később a tömeg elfoglalta az épületet, odabent semmit sem találtak, majd a TV2-ben olvasták föl a pontjaikat. Az értelmetlen csata rendőri résztvevői bevallottan kevesen voltak, és felkészületlenek. (Petrétei beadta lemondását, de annyi gerinc sincs bennük, hogy a miniszterelnök ezt elfogadta volna.) A forradalom tehát szimbólumokért "robbant ki", értelme pedig semmi sem volt, hiszen győzött, mielőtt elkezdődött volna. Három televízió állt ugrásra készen, őket sebesülések nélkül "bevehették" volna.
Éjszaka előkerült a "forradalomért" felelős MSZP három embere. Petrétei, Gyurcsány és Szili. Petrétei képviselte a teszetosza szakmaiságot, Gyurcsány és Szili hazudta a legaljasabbakat. Bebújtak az elmúlt 16 év mögé. Ám előtte megvádolták Orbán Viktort, aki egyébként még az ország területén se tartózkodott. Nem megnevezve, hiszen ehhez is gyávák, hanem körülírva.
Szélsőjobboldali veszély érdekes módon mindig választások előtt támad ebben az országban. Feltűnik egy Bácsfy Diána, néhány szlovákiai terrorista. Most egy kis forradalmat játszattak el az elvtársak.
Meddig dőlünk még be nekik?
---
Ezt a szöveget az események másnapján írtam az origó fórumára. Ma is úgy gondolom, csak olyan „összeesküvés-elméletet” szabad konstruálni, amely minden szereplő politikai mozgásával el tud számolni. Az őszödi beszédet Gyurcsány Ferenc mondta el. A rendőrségért a kormány a felelős. A kiszivárogtatás eddigi leghitelesebb verziója szerint MSZP-s körökből kerültek ki a hangfelvételek. Rövid távon a baloldali választási kampányokat szolgálták a székház ostromának képsorai.
Az egy másik kérdés, hogy hosszú távon (nem szándékolt következményként) Orbán Viktor és a Fidesz politikai hatalomra segítését szolgálták az események, de csak 2010 után sikerült bezsebelniük a politikai előnyöket.
---
Ezeket a gondolatokat a Gergényi pert meglovagolni akaró Gyurcsány miatt írtam le. Egy bírósági tárgyalás mindig a per tárgyára szűkíti a vizsgálódást. Ha például valaki Gyurcsányt plágiummal vádolta annak idején, könnyű dolga volt Gyurcsány ügyvédeinek, hiszen egy már nem létező szöveget nem lehet egy másikkal összevetni, a plágium tényállásához pedig két azonos/hasonló szövegre van szükség.
A rendőrök elleni tárgyalás „intézkedések és jelentések elmulasztásáról” szólt, nem pedig a 2006-os eseményekről általában. Politikai kérdésekben egyébként is érdektelenek a bírósági ítéletek…
---
---