http://www.csgyk.hu/tarics-peter-igazsag-es-lehetoseg-kozott/
Szerző: Tarics Péter
Cím: (I)gazság és lehetőség között
Alcím: Hogyan élt és halt meg Latinovits Zoltán?
Kiadó: Hungarovox Kiadó
Kiadás éve: 2013.
Monumentális – ez jut először eszünkbe Tarics Péter könyve olvasásakor. Tiszteletünkre és elismerésünkre méltó, ha valaki több mint negyed századon át foglalkozik egy témával, s igyekszik összegyűjteni minden adatot azzal kapcsolatban. Ezt tette Tarics Péter is, aki rengeteg energiát fektetett Latinovits Zoltán élete és halála körülményeinek felkutatásába. Könyve megkerülhetetlen része lesz a színészkirályról szóló irodalomnak. A közöttünk élő színészkirály című fejezetben képet kapunk Latinovitsról az előadóművészről, a színpadi és filmszínészről, a rendezőről, az íróról és az emberről. A következő fejezetben pedig Latinovits 1976. június 4-i haláláról kapunk kimerítő elemzést. Ehhez fűzök néhány gondolatot.
Minden hirtelen halál fölvetheti azt a három lehetőséget, amelyet a Latinovits Zoltáné is fölvetett: véletlen baleset, gyilkosság vagy öngyilkosság történt. Háromféle történet, mindegyikre van példa a Latinovitsról szóló irodalomban. Tarics Péter nagyon sok érvvel szolgál a baleset mellett, olyannyira, hogy én hiszek is neki. De az ember vitatkozó állat, ezért fölvetek néhány szempontot, amelyek talán megfontolásra érdemesek.
Tarics Péter állítja, hogy ő nem gyártott összeesküvés-elméletet, éppen csak egy kézenfekvő magyarázatot adott Latinovits balesetére a fizika törvényeinek (Bernoulli törvénye) bevonásával. Ez igaz is, de már az öngyilkossági teória mögé mégiscsak egy komplett összeesküvést képzel, Aczél Györggyel a központban. Nem szeretjük a szocializmust, nem kedveljük Aczél elvtársat sem (még ha egy vizsgaszituáció előtti helyzetben a recenzensre bátorítóan mosolygott is vagy harminc éve), mégsem érthetünk egyet az ebben az ügyben játszott keresztapa szerepével. Semmilyen különös (létező szocialista) érdek nem szólt amellett, hogy Latinovits balesetéből öngyilkosságot kreáljanak. A mozdonyvezető és a MÁV bármely vizsgálatból ártatlanul került volna ki, a politika pedig elkerült volna mindenféle mítoszképződést. Egy balesettel nincs mit tenni, az öngyilkosság viszont a legdurvább tagadása a létezőnek. „A vasútnak az a felfogása, hogy a sínek között csak a vonatnak van helye.” (Moldova György: Akit a mozdony füstje megcsapott..., 1977. p. 174.) Első perctől öngyilkosságként kezelték – mindenféle politikai szándék nélkül – az ügyet, amikor még csak egy 40–45 közötti férfit említettek, már akkor is. (Az öngyilkossági verzió kialakulásának kérdésében tehát Tarics Péter téved.) Vahl Tivadarné [vonatvezető] jelentése egybevágott a külső szemtanú vallomásával. Ez utóbbival való utólagos beszélgetés ugyan Tarics Péter koncepcióját megerősíti, de az 1976-os vallomása értelmetlenné tett bármifajta vizsgálatot.
Végül egy utolsó megjegyzés az ügyről: miért volt Latinovits kezében egy hét hónappal azelőtti Vigilia? Ráadásul az ő gyönyörűséges búcsúztató szövegével, amit Majczen Mária színművésznő temetésére írt. (Vigilia, 1975. 12. sz. p. 840–841.) Eszembe se jut lobogtatni ezt a Vigilia-számot, de a kérdés föl sem vetődik Tarics Péter könyvében, és az általam ismert Latinovits-irodalom föl se ütötte ezt a számot, amely az összeroncsolt holttest mellett feküdt.
Molnár Gál Péter sem, aki pedig nagyszerű könyvet írt Latinovits Zoltán életéről. Az ebben megfogalmazott kritikusi éthoszhoz hű maradt besúgói jelentéseiben is: „Arra treníroztam magam életemben, hogy függetlenül rokonszenvektől-ellenszenvektől, barátságtól-haragtól: azt lássam, ami a színpadon van és igyekezzem is leírni a látottakat.” (Molnár Gál Péter: Latinovits, 1990. p. 240.) Latinovits halála persze örök rejtély marad, hiába próbálta az indulatvezérelt szeretet rövidre zárva a gondolkodást az utolsó MGP kritikában látni a bűnbakot. Egy ember öngyilkossága össztársadalmi teljesítmény, balesete viszont ostoba véletlen. Ki ebben, ki abban hisz, mind bizonyossághoz jut végül.
Utóirat: egy apró érdekesség, amit Károlyi Amy említ Vers és napló című művében: „Latinovits Zoltán mamája megszámolta fia színpadi és film szerepeit és sajátos megállapítást tett. L. Z. minden szerepében meghalt.” (p. 55.)
-------------------------
Földessy Dénes: Latinovits türelmetlensége [Beszélgetés Latinovitscsal] == Dunántúli Napló, 1976. január 26. – p. 6.
Makay Ida: In memoriam Latinovits Zoltán [vers] = Dunántúli Napló, 1976. augusztus 1. – p. 4.
Veress László: A vasúti személysérülések baleseti- epidemológiai és igazságügyi orvostani kérdései. Szeged, 1971.
Kovács István r. százados: Öngyilkosságok a vasút területén.
Veress László, Szabó Tibor: A vasút területén elkövetett öngyilkosságok sajátosságai.
https://www.youtube.com/watch?v=1oExvo4HvOE
Felfelé zuhanás - Ki a felelős Latinovits Zoltán haláláért? (Kadarkai Endre --- Beszélgetőtársak: Kelecsényi László Cserhalmi György, Frenreisz Károly, Bezsenyi Tamás)